Európa kimarad a technológiai forradalomból
A világ tíz legnagyobb vállalata közül három európai, ám mindhárom a régi iparágakban jeleskedik: az olaj- és az autóiparban, illetve a kiskereskedelemben. Európának nem sikerült haladást elérnie a maga elé megrajzolt pályán, nem vált a világ legversenyképesebb övezetévé, az egy főre jutó nemzeti jövedelem tekintetében elmarad az Egyesült Államoktól, a különbség lényegében ugyanakkora, mint volt a hatvanas években. Ekként summázta mondandója lényegét tegnap Budapesten a Hay Group vállalati tanácsadó cég nemzetközi konferenciáján Thurow, amelyre még olyan tekintélyes előadókat hívtak meg, mint Chan Kim, a kék óceán stratégia kiötlője vagy Sir Bob Geldof, a Live Aid- és a Live8-koncertek szervezője.
Thurow professzor, korunk egyik legismertebb közgazdásza, a Massachusetts Institute of Technology (MIT) volt rektora azt fejtegette, hogy Európa is csak a technológiai fejlődés, a kutatás-fejlesztés ösztönzése révén növelheti az egy főre eső jövedelmeket, ám a nemzeti érdekek miatt túl sok ilyen központot hoz létre, és szétforgácsolja az erőforrásokat, míg az Egyesült Államokban csak két centrum működik, San Franciscóban és Bostonban és három kisebb, San Diegóban, Austinban és Észak-Karolinában. Európa nem vesz részt a biológia forradalmában, s ez olyan, mintha nem alkalmazott volna gőzgépet az első, s elektromos áramot a második ipari forradalomban. Beszorul az Egyesült Államok és Kína közé, nem tudja eldönteni, merre haladjon, hova szervezzen ki tevékenységet, s mely területeken újuljon meg. Thurow úgy látja, Európa a jóléti rendszer reformjával próbálkozik, de ez nem válasz a kihívásra. (Lester Thurow-val készült interjúnkat a szombati számunkban közöljük. - A szerk.)
Más oldalról közelített Chan Kim, az INSEAD üzleti iskola professzora, aki a kék óceán vállalati stratégia kidolgozójaként vált keresett tanácsadóvá. Előadásában azt kérdezte, vajon 1900-ban ki gondolt volna autó-, repülőgép- vagy filmiparra, a második világháború után ki vizionált olyan ágazatokat, mint a humánerőforrás-menedzsment, a mikrobiológia vagy a mobiltelefon. Bizonyos, hogy 2010-2020 táján egészen más iparágak törnek előre, kínálnak nagy profitot. A cégigazgatóknak valójában nem vezetőknek, hanem felfedezőknek kell lenniük, akik megtalálják az új piacokat, akik keresletet tudnak gerjeszteni. A vállalat csak úgy maradhat életben, csak akkor lehet sikeres, ha nem versenytársaival keveredik halálos küzdelembe, hanem átgondolja stratégiáját, s olyan piacokra hatol be, ahol még nem alakult ki verseny. Példának hozta fel a Nintendo esetét, amely az élről a Sony és a Microsoft mögé szorult a játékkonzolok piacán, míg ki nem rukkolt a Wii mozgásérzékelős játékkal, és egyelőre nincs is riválisa.