Az írásban ez egy szinte mellékes mondat. A cikktől függetlenül viszont nagyon is lényeges, amire rávilágít. Azt mutatja meg, hogy a mai magyar közbeszédben immár általánossá vált az a felfogás, hogy elfogadható a féligazságokra, vagy akár a teljes hazugságokra építő kommunikáció. Mi több, ezt a nézetet, amit csaknem az egész politikai osztály a magáénak érez, a jelek szerint önkéntelenül átveszik még olyan tekintélyek is, mint Sárközy Tamás, aki azt tartja magasiskolának, ha valaki a semmit tudja eladni.

E lap hasábjain is többször kifejtettem már: a PR-tevékenységnek a propagandával, a szándékos megtévesztéssel való azonosítása csak a kommunikációs szakmák konjunktúralovagjainak és megbízóiknak érdeke. Azoké, akik - mellesleg szembehelyezkedve a meggyőzéssel kapcsolatos arisztotelészi elvekkel - üres szólamokra, sőt tudatos becsapásra építő, néhány hónapos kampányokkal átmenetileg valóban képesek megváltoztatni a laikus tömegek egy részének nézeteit, ám jól tudják, hogy egy gyors kasszazárás után venniük kell a sátorfájukat, mert hamar kiderül az igazság.

A PR-tevékenység azonban nem ilyen. Az éppen hogy őszinteségre, párbeszédre, tényekre épít, s megadja a partnernek a lehető legteljesebb tájékozódás és a vitatkozás lehetőségét. Az eredeti értelmében vett PR-tevékenység keretében ez azért tehető meg, mert a kommunikációnak van háttere. Ez a háttér a cégek esetében a gondosan kimunkált üzleti stratégia, a pártok esetében a választási ciklusokon átívelő érdemi társadalmi program és így tovább. Persze tudom, hogy ez ma még nem egészen így van Magyarországon és a világ sok országában. Sőt!

Ám ha másból nem, a foci-EB-vel kapcsolatos fiaskóból végre meg kellene érteni, hogy hosszú távon kudarccal járnak azok a szemfényvesztéses módszerek, amelyekre különösen a politikai szférában ténykedők és a politikai közeg határmezsgyéjén sertepertélők nemegyszer cinikusan alapozták és alapozzák hatalmi játszmáikat. Mi több, a megtévesztésnek előbb-utóbb maguk is áldozataivá válnak. Az ámításból ugyanis önámítás lesz egy idő után. És akkor úgy járhatnak, mint Gyárfás Tamás, akinek egyik nyilatkozatából azt szűrtem le: amikor felkérték a prezentáció összehangolására, a megtiszteltetés okán maga is elhitte, mert hinni szerette volna, hogy lehetséges a szinte lehetetlen.

Nem kétlem, hogy az események mélyen megrendítették magát Gyárfás Tamást is. Emberként együtt érzek vele. De szakemberként azt kell mondanom, hogy ami történt, az a PR-tevékenység legalapvetőbb szabályainak felrúgása volt. Óvnék hát attól, hogy a sikeres üzletembert immár a haza legavatottabb PR-szakértőjének is tekintsük!

A PR-tevékenységnek az átveréssel, a szemfényvesztéssel, a hazugsággal való azonosítására sajnos újabb példát szolgáltatott a Népszabadság 2007. április 23-i száma, amikor mindjárt a címlapon Már Karcsi hazahozatala is alapítványi PR-fogás volt? alcím utal a milliárdos csempészet és adócsalás gyanújába keveredett Egymásért, Egy-Másért Alapítvány tevékenységének egyik kommunikációs vonatkozására, s ezzel hozzájárult egy sokak által becsületesen művelt foglalkozás lejáratásához.

A szerző a Magyar PR Szövetség Etikai Bizottságának elnöke