Az EU rájött, hogy a tízmilliókat vonzó eseményre „rácsatlakozva” a saját üzeneteit is könnyebben tudja eladni. Nem teljesen önzetlenül főzték ki tehát Brüsszelben, hogy az esélyegyenlőség európai évét megteszik az idei dalvetélkedő hivatalos partnerének.

Így történt, hogy az eurovíziós sajtóközpontban uniós standot állítottak fel, Vladimír Spidla esélyegyenlőségi (és foglalkoztatási) EU-biztos pedig ma kerekes székben ülő játékosok kosárlabdameccsére látogat. Az esélyegyenlőségi évhez Helsinki központjában építettek pavilont, ahová igyekeznek minél több énekest odacsalni, hiszen most mégiscsak ők a főszereplők.

Bár az eurovíziós dalok nem éppen velős tartalmukról híresek, az idén akadt egykét kivétel. Az izraeli Teapacks együttes sokak szerint Ahmadinezsad iráni elnökre céloz, amikor „őrült uralkodóról” vagy „démoni szándékról” énekel, és azt jósolja, hogy „felrobbant majd minket”. A csoport persze közleményben cáfolta, hogy konkrét személyre gondolna – már csak azért is, mert a versenyszabályzat a politikai propagandát és a káromkodást is kitiltja a szövegekből.

Kilóg a sorból az ukrán Verka Szergyucska is, akit valójában Andrij Danilkónak hívnak: a középkorú énekesnőt egy 33 éves (női ruhába bújt) férfi alakítja. Ukrán nacionalisták nem győztek tiltakozni, hogy országukat egy transzvesztita képviseli, aki odahaza amúgy hatalmas népszerűségnek örvend. Oroszországban azon háborogtak, hogy Danilko a „Russia goodbye” szavakat dalolja, ám ő azzal védekezett, hogy a – több nyelvből összezagyvált – szövegben csak a „lasha tumbai” hangzik el.

Esélyegyenlőségből mindeközben a Helsingin Sanomat mutatott példát. A finn napilap angol nyelvű kiadása kétoldalas összeállítást közölt Helsinki Meleg és Eurovíziós Útmutatója címmel.

Idén Rúzsa Magdolna képviseli Magyarországot