A német Stiftung Wissenschaft und Politik (SWP) kutatóintézet energia-szakértője - a német lapokhoz hasonlóan - legfeljebb azt tudja elképzelni, hogy a Gazprom valamilyen üzleti előnyt (tranzitdíjat, alacsonyabb árat) ajánlott az EU-tag Magyarországnak a támogatásért. Az oroszok szempontjából annál érthetőbb a lobbimunka: a Törökországon keresztül Dél-Európába vezető Kék áramlattal ezeken a piacokon is meghatározó szállítók lennének, és kiiktatnák a konkurenciát.

Más kérdés, hogy éppen az EU által favorizált Nabuccóból lehetne-e a rivális vezeték. A német energiaszakértő e téren is szkeptikus. - A Nabucco elsősorban politikai projekt, amely két célt szolgálna: egyrészt felértékelné a közép-ázsiai volt szovjet köztársaságokat, Azerbajdzsánt, Türkmenisztánt, másrészt alternatívát nyújtana Közép-Európának az orosz gázzal szemben. Csakhogy rengeteg pénzbe kerül (öt-tízmilliárd euró), és az európai gázimport mindössze tíz százalékát tudná fedezni. Még az sincs kizárva, hogy valahol a két vezeték, a Kék áramlat és a Nabucco összekapcsolódna...

A helyzetet bonyolítja, hogy ma még nem tudni, milyen gázt továbbítana a Nabucco: az azerbajdzsáni kitermelés kevés, Türkmenisztánban még nincsenek vezetékek, ráadásul a Gazprom mindent elkövet, hogy maga vásárolja fel és szállítsa nyugatra a türkmén gázt is - ezzel pedig végleg kifogná a szelet a Nabucco-projektből. Elvileg szóba kerülhetne Irán is, de Teherán egyelőre csak olajkitermelésre használja a földgázkészletét, és azon is lehet vitatkozni, vajon Európa szívesebben függene-e Irántól, mint Moszkvától.

- A Nabucco mindennek ellenére finanszírozható, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank ajánlott is rá hitelkeretet. Hosszú távon a részt vevő vállalatoknak is megtérülne, de úgy tűnik, nehéz ennyi érdekcsoportot egy asztalhoz ültetni - véli Roland Götz.

Az EU-tagállamok az energiapolitikában egyelőre amúgy is "külön utakat" követnek. Németország 2008-ban kezdi építeni az orosz-német gázvezetéket (Ostsee-Pipeline), ami a tervek szerint 2011-re kész is lesz. A kutató szerint ez is inkább az oroszok, mint a németek érdekeit szolgálja, még ha az ötletgazda Gerhard Schröder után a Moszkvával jóval hűvösebb Angela Merkel kancellár is lelkesen támogatja az ötletet. A kutató szerint a meglévő vezetékek bővítése rövid távon jóval olcsóbb lenne, bár nincs kizárva, hogy az oroszok az elavult csövek felújításával nem is akarnak foglalkozni: ötven év távlatában már megéri új vezetékeket fektetni. Másrészt elterjedt vélemény, hogy a tranzitországok (Ukrajna, Fehéroroszország) csak gondot okoznak, jobb kikerülni őket.

- Jellemző, hogy az ukránok és a fehéroroszok már most jóval kezesebbek, mint korábban, pedig a keleti-tengeri vezeték még el sem készült. Fenyegetésnek máris beválik - figyelmeztet Götz, aki ennek ellenére nem tart Európa túlzott orosz energiafüggésétől. - Inkább kölcsönös függésről beszélnék. Az orosz gáz kétharmadát ma Európában értékesítik. A távol-keleti vagy indiai piacokra nem lehet hirtelen "átállni", ehhez még a vezetékek is hiányoznak.

Moszkva azonban nyilvánvalóan kihasználja, hogy nyoma sincs közös európai energiapolitikának: Merkel tavaly még a német EU-elnökség kiemelt céljai között emlegette, de ennek helyét mára átvette a klímapolitika. - Itt legalább a célokban meg tudtak egyezni a tagállamok. Az energiapolitikában viszont még a célok sem egységesek, vannak, akik a szénre, mások az atomenergiára esküsznek.

Gázvezeték Kijevtõl északra. Munkáhiz láthatnak a külföldi megfigyelők