Miután az áthelyezés terve április 26-án utcai zavargásokhoz vezetett, a hatóságok attól tartottak, hogy a világháborús évfordulón, május 9-én hasonló történik. Igaz, sokan kétségbe vonják a kétéjszakás, egy halálos áldozattal és 1200 fő őrizetbe vételével járó zavargások ideológiai hátterét: a támadások célpontjai zömmel műszaki, ital- és ékszerboltok voltak, míg a szobortól alig száz méterre álló üvegfalú Megszállási Múzeum - afféle tallinni "Terror Háza", amely erősen relativizálja Észtország náci megszállását, döntően a szovjet okkupációnak nevezett évtizedekre fókuszálva - szinte teljesen sértetlen maradt.

A szobor korábbi helyén, a dupla kerítéssel, rendőrökkel védett területen parkosítási munkálatok folynak. Sokan szegfűt tűznek a kerítésre. Kivétel nélkül oroszok.

- Gyalázat, ami történt! - az asszony könnyek között továbbáll, a szót egy tizennyolc éves fiú veszi át. - Csak akkor nyugszunk meg, ha Andrus Ansip lemond - mondja a márciusi választásokat szűken megnyerő Reformpárt kormányfőjéről. Az idén először szavazó Roman (sok oroszhoz hasonlóan) az áthelyezést ellenző, Edgar Savisaar személyében a város polgármesterét is adó Centrista Pártra voksolt.

A temetőben az újságírókon kívül szinte csak oroszokat látni. - Majdnem elváltam a férjemtől, annyit vitatkoztunk a szobron - mondja Tatjana, aki észt férje nélkül jött ki a megemlékezésre. - De így volt 1991-ben is, amikor Észtország független lett - teszi hozzá a 62 éves asszony nevetve.

Az oroszok többsége nem annyira az áthelyezésért neheztel, inkább azért, hogy ez a kormányfő ígérete ellenére május 9. előtt történt. A zavargásokra hivatkozva leszerelték, majd két nap múlva éjszaka új helyen felállították a Bronzkatonát.

- Ez már történelem, a szobor méltó helyén van - mondja békülékenyen Ivan Merkulov. A világháborús veterán ellentengernagy reményei szerint ezzel pont kerül a konfliktus végére, amelynek nyomait még mindig viseli az óváros. Két hete már a városképhez tartoznak a bedeszkázott kirakatok.

- Holnap leveszem a deszkát, most már rend lesz - mondja magabiztosan egy belvárosi divatárubolt tulajdonosa. Az orosz Mihail szerint már tizenöt éve el kellett volna tenni a szobrot, akkor nem lett volna konfliktus. Így vélik más megdézsmált boltok tulajdonosai is, bár sokuk szerint most sem volt későn. - Ideje, hogy Moszkva megértse, ez Észtország, Európa - a belvárosi patikusnőből látható megkönnyebbüléssel szakad ki a mondat. Maarja szerint, ha az oroszoknak ez nem tetszik, menjenek "abba a szép nagy Oroszországba".

A szomszédos ajándékboltban dolgozó hölgy biztos abban, hogy a múltkori zavargások mögött egyenesen Vlagyimir Putyin orosz elnök állt, mert Moszkva nem tud belenyugodni abba, hogy a balti államok függetlenek. Igaz, az eltérő gyökerű és világnézetű észtországi oroszok gyakran hangsúlyozzák: ők itt, nem pedig Oroszországban akarnak élni.

A temetőben egyetlen észtet sikerül találni az egyszerre 200-300 fős tömegben. A szovjet oldalon harcoló tüzérségi tiszt szerint a szobor most már rendben van, ő inkább azt fájlalja, hogy az egykori nyugati szövetségesek nem kérik számon Tallinnon a hozzá hasonlók helyzetének romlását. A német oldalon harcoló észt veteránokkal azonban nincs rossz viszonya. - Néha találkozunk, vitatkozunk, de nem verekszünk - mondja Laht Ans. - Én csak nyugalmat szeretnék, hogy hagyjanak minket, veteránokat békében meghalni.

Tallinnból jelenti kiküldött tudósítónk

Immár a katonai temetõben áll a bronzszobor