Lezárt ház, hatósági pecséttel
Andorca Emillel, a tápiószelei családsegítő központ vezetőjével és a családgondozóval - aki az egy másik dél-alföldi településről a jobb élet reményében ideérkezett G. Margiték életét is figyelemmel kísérte - úgy sétálunk a tápióbicskei Béke utca sarki házának hatósági pecséttel lezárt ajtajához, hogy senki ügyet sem vet ránk. Pedig ezen a környéken nemrég még az utcán zajlott az élet, amelyből mindenki kivette a részét valamiképpen. Ki úgy, hogy megverték, más maga verekedett, a harmadik a családja védelmében veszett össze a negyedikkel, az ötödiknek az ablakait verték be, a hatodiknak a kocsiját törték össze.
Most csend van. Talán ideiglenes csend. A G. Margitot halálra verő O. Julianna - akit a környékbeliek a főkolomposnak tartanak - és K. Mária rendőrkézre került. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóosztályán megtudtuk: még nyomoznak az ügyben, a szakértői vizsgálatokra várnak.
Andorca Emil úgy értesült: az áldozat 30 éves lánya, G. Tímea, miután kiengedték a kórházból, egy átmeneti otthonba került, messze Tápióbicskétől. A család gondozója - aki a nevét nem hajlandó elárulni, és azt kéri, hogy ne kelljen az ügyről beszélnie - csak annyit mond: G. Tímea három gyermekét nevelőszülőknél helyezték el. A gondozó újabb kérdéseinkre azonban csak a fejét rázza, s mindössze annyit mond: értsük meg, nem akar beszélni a történtekről.
Hogy miért, arra nem kapunk magyarázatot. Andorca Emil azonban érteni véli a hallgatás okát. Az ilyen ügyekben minden kimondott szónak súlya van, a családgondozóknak pedig nagy a felelőssége abban, hogy a rájuk bízottak sorsával kapcsolatosan miről beszélnek, és miről nem. A nyomozás nyilván kideríti majd, valóban G. Margit szocpolos házára vetett-e szemet O. Julianna, aki egy közeli, gazdátlan viskóban élt, vagy más volt az oka annak, hogy barátnőjével rettegésben tartották az aszszonyt és a lányát.
A központ vezetője azonban örül a lehetőségnek, hogy a családsegítők munkája szóba kerül. Andorca Emil azt mondja: a tápióbicskei tragédia esetében - miként más hasonló ügyekben is - a nyilvánosság nemigen kap tájékoztatást arról, milyen erőfeszítésekkel próbálják útját állni a hasonló eseményeknek, amelyek között mégis vannak kivédhetetlenek, mint ez a legutóbbi is - állítja.
- Ebben az esetben nem volt más lehetősége a gondozónak, mint hogy jelezze a körzeti megbízottnak a G. család fenyegetettségét. A rendőrség meg is indította az eljárást, a feljelentést azonban az utóbb halálra vert asszony visszavonta. Meglehet, félelmében. Ezek a családok azonban olyan zavaros viszonyban élnek egymással is, hogy abban kívülálló csak igen nagy nehézségek árán képes eligazodni - vagy még úgy sem. Hát még, ha egy-egy gondozó negyven hasonló családdal áll kapcsolatban - magyarázza Andorca Emil.
A Tápiószeléhez, ezzel együtt az itteni székhelyű családsegítő központhoz tartozó öt településnek - Tápióbicskének, Farmosnak, Újszilvásnak, Tápiógyörgyének és Tápiószelének - húszezer lakója van. S bár a törvényi előírás szerint ekkora lakosságszám tizenkét családgondozó munkáját igényelné - ehelyett feleannyian vannak.
Minden gondozóra negyven olyan család jut, amelynek életét rendszeresen figyelemmel kell kísérnie. Ez akkora feladat, hogy a pszichiátriai betegekről, a fogyatékkal élőkről még csak információik sincsenek - vallja be Andorca Emil őszintén -, s a rászoruló idősekkel való törődésük aránya is mindössze harmincszázalékos.
Miközben pedig a kistérség lélekszáma folyamatosan nő. Következésképpen hasonló gondokkal küzd a tóalmási és a nagykátai mikrotérség is. Az 1970-es években 61 ezren éltek a kistérségben, 1990-re 56 ezerre csökkent a lakosság száma. 1995-től 2000-ig viszont az ország távolabbi vidékeiről a főváros közelébe vándorlóknak, valamint a Pestről kiköltözőknek köszönhetően 62 ezerre nőtt megint.
- A legtöbben a "menekülők" vannak, akik három vagy több gyerekkel próbálják megvetni a lábukat a környéken. Miközben azt tapasztalják, hogy az itteni szociális háló meg sem közelíti a fővárosit, elhelyezkedési lehetőség, sőt alkalmi munka is kevesebb van, nyolc vagy annál kevesebb általánossal pedig már takarítói állást is hiába keresnek - mondja Kovács Ferenc tápiószelei polgármester, aki hozzáteszi: bár a legutóbbi integrációs programjuk az országos átlagnál is sikeresebb eredménnyel zárult - a kilencven résztvevőből huszonöten el tudtak helyezkedni a munkaerőpiacon -, az elmúlt két évben ilyen programot nem hirdettek meg. Fájlalja a polgármester - aki korábban iskolaigazgató volt - azt is, hogy a felnőttoktatás sem igazodik a hétköznapi valósághoz.
- Nyelvoktatást, informatikát előírni azok számára, akiket előbb írni, olvasni kell megtanítanunk? - kérdi, s azonnal válaszol is: - Minél előbb vissza kellene hozni a korábban negyven évig jól bevált esti iskolákat. Már ez is nagy segítség lenne ebben a helyzetben.
