- Ki irányítja az oktatásügyet?

- Én.

- Elődje mintha aktívabban alakítaná az eseményeket. Magyar Bálint jelenlegi fejlesztéspolitikai államtitkár ötlete volt az iskolák digitális táblával való felszerelése, amit ön nem támogatott, ő forszírozta az egyetemek szabadabb gazdálkodását is.

- Az a miniszter, aki az ötletekkel előáll? Szerintem nem, hanem az, aki irányít, aki törvényjavaslatokat nyújt be, aki a parlamentben kiáll, aki összefogja az oktatás ügyeit. Azt nem lehet senkinek sem megtiltani, hogy ötletei legyenek. De a beterjesztett felsőoktatási törvény határozottan az én véleményemet tükrözi.

- Bokros Lajos, az ELTE gazdasági tanácsának elnöke is előállt egy reformelképzeléssel.

- Az elmúlt egy év legnagyobb eredményének tartom, hogy ma már mennyiségi helyett minőségszempontú vita folyik a felsőoktatásról. Ez az az irány, amelyet meghirdettem. Mindenkinek a véleményét értékelni tudom, aki a színvonal emeléséről értekezik.

- Egyet is ért a Bokros Lajos által leírtakkal?

- Helytelen a magyar felsőoktatásról általános értékítéletet mondani. Vannak olyan intézményeink, olyan szakterületek, amelyek nemzetközi viszonylatban is megállják a helyüket. De vannak olyanok is, amelyeknek okleveléről a munkaerőpiac már ítélkezett: úgymond formailag hibásnak tekinti, mert a diploma számára nem hordoz értéket. A két végpont között fölösleges lenne valami átlagot húzni. Elismerem viszont, hogy komoly adósságaink vannak a minőség-ellenőrzés, az akkreditáció terén. Őszig ezért - az újonnan fölállt magyar akkreditációs bizottsággal közösen - a kormány elé terjesztünk egy határozatot, amely csökkenti a bürokráciát és szigorítja a tartalmi feltételeket. Bokros Lajos elképzelései között egyébként vannak olyan tételek, amelyet senki, főképp a magyar alkotmányra fölesküdött miniszter nem valósíthat meg. Például, hogy bezár felsőoktatási intézményeket. Figyelemre méltó viszont, hogy ez olyan kérdést vet föl, amelyet mi már megoldottunk. Az az idén életbe lépő új mechanizmus, amely annak az intézménynek ad több állami támogatást, ahová a legtöbb jó teljesítményű hallgató jelentkezett, a jó színvonalú intézményeket preferálja, a kevésbé jókat nem. A felsőoktatás olyan szolgáltatás, amelynek a legnagyobb megrendelője az állam. Az állam a köz pénzét pedig oda teszi, ahol a legmagasabb színvonalú a képzés. Így néhány éven belül megoldja a túl sok intézmény problematikáját. Persze kell kifutási idő ahhoz, hogy a gyakorlat mindezt igazolja. Ez minimum három év a bolognai rendszer alapképzésében.

- Az anyagi problémákat ez sem oldja meg. Az unióban a GDP két százalékát költik a felsőoktatásra, nálunk alig több mint egyszázaléknyi jut. Ha nem emelik a tandíjat, honnan kerül elő a másik egy százalék?

- Mindig több pénzre volna szükség, de nagy eredménynek tartom, hogy három évre előre tervezhetően - magyar viszonyok között komoly mértékben - emelkedik a felsőoktatás támogatása. A jelenlegi 214 milliárd forintról 2010-ig 241 milliárd forintra nő. Tandíjemelést viszont nem tervezünk. Ha az állam kivonul a maga több mint kétszázmilliárdjával, tényleg komolyan gondolja bárki, hogy ilyen nagyságrendben tud bevételt szerezni máshonnan a magyar felsőoktatás? Én ezt nem hiszem. Az államnak jelen kell lennie a felsőoktatás finanszírozásában, de nem minden intézmény számára egyenlő mértékben, hanem a színvonalbeli különbségeket tükrözve. Az államilag támogatott férőhelyek meghatározásánál most először vettük a bátorságot, hogy ne a fűnyíróelv szerint változtassunk. Ott, ahol a munkaerőpiacnak szüksége van friss diplomásokra - például a műszaki, természettudományos területen -, növeltük, ahol viszont képtelen több embert fölszívni - mondjuk a pedagógus-, a jogász- vagy az agrárképzésben - csökkentettük a keretszámokat.

- A szakma panaszkodik, hogy nem foglalkozik a közoktatással.

- Akkor szeretek beszélni, amikor egy programot kidolgoztunk, és felelősséggel útjára tudjuk indítani. Ilyen a héten elindított iskolafelújítási program, amely az általam évek óta támogatott oktatásfejlesztés egyik legfontosabb iránya. A Közép-Magyarország régió csaknem ötmilliárd forintra pályázhat az idén: ez többszöröse annak, mint amennyit az utóbbi években ebben a térségben erre a célra fordítottunk. Az utóbbi években soha nem volt ennyi pénz Magyarországon iskolafelújításra. A múlt héten nyújtottuk be a közoktatási törvény módosítását. Egyébként sokat járok az iskolákba, a hangulatot és a tartalmat nem csak papírokból ismerem.

- Javaslataik között szerepel, hogy 2010-re hároméves kortól minden gyermeket föl kell venni óvodába, ha igény van rá. Hol lesz erre hely? Ma az 500 főnél kisebb települések néhány százalékában van csak óvoda.

- Az iskolafejlesztési programnak része az óvodafelújítás és -építés is. Ugyanolyan esélylyel pályázik egy fenntartó, ha óvodát fejleszt, mint ha iskolát.

- Az érettségiket illetően megnyugodott? Vagy nem is számított botrányra?

- Még nem láttam ilyen koncentrált munkát, mint amilyen most folyt azért, hogy rendben menjen minden. Az érettségi tételek tartalmi előállításától az internetfigyelésig minden napi 24 órában történik. Értékelni azonban majd csak a végén szeretnék. Volt olyan év, amikor ilyenkor már állt a bál. De ez nem jelenti azt, hogy azért, mert most ugyanebben az időben nyugalom van, már értékelést lehet kiadni.

- A kultúrában viszont most áll a bál. Az irodalmi szakmai szervezetek egységesen tiltakoznak amiatt, hogy megszüntette támogatásukat. Feladata az államnak az ilyen szervezetek támogatása?

- Az írószervezetek két évvel ezelőtt kihagytak egy nagy lehetőséget. Annak idején arra kértem őket, alakítsunk egy közös kerekasztalt, amelynek az lett volna a célja, hogy hoszszú távú megállapodást kössünk. A szervezetek egymás közötti véleménykülönbsége miatt azonban nem tudtak közös delegációt fölállítani. Így önmaguk oszlatták föl a kerekasztalt. Ha nem így történik, nem lennének ezek a panaszok, hiszen akkor évekre előre meg tudtunk volna állapodni egy költségvetési támogatásban. A probléma azonban orvosolható. A kormány még ebben a hónapban dönteni fog olyan támogatási formákról, amelyek nemcsak az írószervezetekre, hanem más, a kultúrában működő szervezetekre is vonatkoznak.

- Ma jár le az Opera főigazgatói és főzeneigazgatói posztjára kiírt pályázat határideje.

- Fölkérek egy ötfős bírálóbizottságot, de a döntés jogát fönntartom. Ezzel szeretném érzékeltetni, hogy a felelősség az enyém. Vass Lajos miniszteri biztos nyugalmat teremtett, és alkalmassá tette a terepet a pályázat lebonyolítására. Bízom benne, hogy nem kell kihasználnom a rendelkezésemre álló 30 napot, hanem május végén kihirdethetem az eredményt. De hadd tegyem hozzá: most először fordul elő, hogy egy miniszter az Operaház vezetésére kiírt pályázatban előre garantálja a dalszínház éves költségvetését: 5,3 milliárd forintot 2010-ig. Akárcsak az oktatásban, a kultúrában is a finanszírozás kiszámíthatósága a célom, vagyis mindkét területen létrejönnek évekre előre tervezhető költségvetési megállapodások. Ez a minőségi munka, az értékteremtés és a színvonal feltétele.

Hiller István: Mindig több pénzre volna szükség