De nem úgy most: a főváros közterület-fenntartó vállalata szerint a szemétválogató maffiák tevékenységét kísérő rendetlenségnek csak úgy lehet útját állni, ha a lakók levélből értesülnek az időpontról. A titok megőrzéséért a telefonon érdeklődő szemétmaffiózóknak a diszpécserek fogós keresztkérdéseket tesznek fel.

Osztoztam volna a módszert sikeresnek ítélő Szegedi Péter szóvivő örömében, ha pénteken nem arra kelek, hogy az utca szakasztott olyan, mint más lomtalanításokkor. Bár a közterület-fenntartó "arca" szerint a polgárok újabban fegyelmezetten, a szombati szemétszüret előtti estén teszik ki a lomot, nálunk már csütörtök délben sem lehetett lépni a kibelezett bútortól és a törött üvegtől. Mi több, a szemétmaffia távolmaradásában is erősen kételkedni kezdtem, látva a döglött tévéken és mosógépeken trónoló gyermekeket és öregembereket, akik az odagördülő főnökre vártak.

Persze egyetlen kudarc nem a világ, a hallgatási fogadalom még eredményre is vezethet. Ámde talán addig is lehetne valamit csinálni, amíg ez bekövetkezik.

Kerületünkben ez idő tájt például három, a köz által eltartott szervezet ügyel arra, hogy az állampolgárok fegyelmezetten betartsák az egyébként olykor ésszel, máskor abszolúte ész nélkül meghozott szabályokat. (Már ha az eleve erre kitalált rendőrséget nem számolom.) A parkolóőrök, ugye, azokra csapnak le, akik találnak az autójuknak egy zsebkendőnyi helyet, ámde nem, vagy nem eleget fizetnek érte. Mellettük fegyelmeznek a közterület-felügyelők: nekik nincs más dolguk, mint naponta kétszer ellenőrizni a rokkantaknak, taxiknak, áruszállítóknak fenntartott, esetleg a fene se érti, milyen alapon felfestett fehér vonalakon kívülre eső aszfaltdarabokat - ennyiből még túl is teljesíthető a kerékbilincselés napi kvótája. Végül pedig vannak nálunk kerületőrök is: őket a recsegő kipufogójú Ladájukról, az egyforma pólójukról, no meg arról lehet megismerni, hogy óraszám képesek beszélgetni a kisközért eladónőjével. És közben szórakozottan rugdalják a falat.

Na már most, én azt gondolom, hogy a szeméthalmokat fosztogató és azokat széthányó társaságok ellen van hatékonyabb eszköz is, mint a lomtalanítás időpontjának titokban tartása. Valahogy úgy képzelem, hogy amikor eljön a nagy nap, az utcákat egyenruhában felügyelő közalkalmazottak egyike-másika egyszerűen fölemeli a tekintetét, és elkezdi figyelni, mi történik. Ha pedig azt látja, hogy a kijelölt időpont előtt kezdi elborítani az utcát a szemét; netán bandaharc indul meg a kacatok birtoklása fölött, és tolerálhatatlan mértéket ölt a rendetlenség, nos, akkor csinál valamit. Odamegy és szól. Eljár. Fellép. Bírságol. Magyarán: teszi, ami a dolga.

Pszt.