Semmiember, aki a cipők ürességére nem emlékezik: aki néha, egy-egy pillanatra nem érzi úgy, hogy mindez valóban megtörtént. És itt történt, és velünk történt. Hatvan-hetven év történelmi léptékben csak egy pillanat-töredék töredékének töredéke.

Annyira töredékpillanat, hogy Istennek legyen érte hála, hogy akkor és ott véletlenül nem mi álltunk a Duna-parton, egy töredékpillanat töredéke alatt választásra kényszerülve, hogy lőni vagy sem, végképp elállatiasodni vagy sem, összezúzni mindent vagy sem, mert ezek az igazi választások, a legnagyobbak, az Istenes választások. Vagy az istenteleneké.

Semmiember, aki ezt nem érzi át.

Semmiember az, aki úgy érzi, hogy ott, az elárvult cipőknél, a Duna-parton kell tombolnia. Irgalmatlan. Ki irgalmat ismer, átnéz rajtuk – így válnak végképp semmivé.