Mivel az északi Baghlan tartományban a magyarok által irányított tartományi újjáépítő csoport (PRT) feladata nagyrészt tárgyalásokból, kapcsolattartásból áll, a tolmácsok nélkülözhetetlenek. A magyar kontingens mellett Afganisztánban élő afgánok is tolmácsolnak (angolul), akik már a pul-i-kumri tábort korábban vezető hollandoknak is dolgoztak. De a Camp Pannonia életében Magyarországon élő afgánok is részt vesznek. Ők most a helyszínen segítenek csökkenteni a két nép közti távolságot.

- Itt is szolgálok, ott is, mindkét helyen segítek - mondja a honvédegyenruhába öltözött szakállas Maszud. 1984-ben érkezett Budapestre a nemzetközi előkészítőre ösztöndíjasként, ott tanult magyarul. Aztán Szegedre került, a jogi egyetemre, de a joggal később nem foglalkozott sokáig. 2000 óta a Békés Városi Szociális Szolgáltató Központnál dolgozik mint családgondozó, és nagyon szereti ezt a munkát. Maszud eredetileg tanulni jött Magyarországra, nem tervezte, hogy itt marad. Az egyetem első éveiben nyaranta rendszeresen hazajárt, hogy meglátogassa Kabulban élő hozzátartozóit. Ám a polgárháború kitörésekor a család azt tanácsolta, maradjon inkább Magyarországon. A kabuliakkal telefonon tartotta a kapcsolatot. Azóta megnősült, és született egy kislánya. 1999-ben kapta meg a magyar állampolgárságot. - Tizennyolc éve nem jártam otthon, Kabulban, remélem, most lesz rá lehetőségem, hogy találkozzam a szüleimmel. Már több mint nyolcvanévesek - meséli. Hiányzik neki a magyar családja, de azt mondja, jó újra Afganisztánban lenni.

- Jó érzés segíteni a magyaroknak és az ittenieknek - teszi hozzá Maszud. Szülei nagyon örültek, hogy visszajön. - Büszkék rám, hogy ilyen feladatra jelentkeztem - meséli némi szomorúsággal. Megsúgja, sok Magyarországon élő afgán nem vállalta a feladatot a veszély miatt.

A fiatal és mosolygós Daud afgánról angolra fordít és viszsza. 2004 óta tolmácsol. A kabuli egyetemen tanult angolt és mezőgazdasági tudományokat. Később Pul-i-Kumriban angol nyelvet tanított egy középiskolában. Aztán meglátta az álláshirdetést, és jelentkezett: már a hollandokkal is együtt dolgozott. Pul-i-Kumriban él, reggel bemegy a magyar táborba, elvégzi az aznapi feladatokat, este megy haza a városba. Civil ruhában jár a katonák között, repeszálló mellényben. Apja taxisofőr. A család kicsi, a fiútestvérének már saját családja van, a lány pedig most végzi a középiskolát, újságíró akar lenni. Daud 27 éves, és ő is kis családot szeretne, az afgán szokásoktól eltérően. - Csak így lehet az összes gyereknek minden lehetőséget megadni, csak így futja rá - magyarázza. Meglepetésemre vállalja, hogy fényképe is szerepeljen az újságban. Dél-Afganisztánban, ahol a nagyobb harcok folynak, a NATO-nak dolgozó tolmácsok napszemüveget viselnek, és eltakarják az arcukat. Félnek, ha valaki felismeri őket, a tálibok megölik őket vagy családjukat.

Északon nyugodtabb a helyzet, nem rejtőzködnek. - A tolmácsokat megbecsülik, amiért a NATO-nak dolgoznak, errefelé éppen hogy büszkék ránk az emberek - meséli Daud. Nagyon megszerette a magyarokat. Azt mondja, elmenne velük délre is. Persze a magyar részről ilyen nem került szóba, de Daud úgy gondolja, ezzel tudná leginkább kifejezni lojalitását. Mint a többi afgán tolmács, ő is európai országban szeretne dolgozni később, miután a tartományi újjáépítő csoport befejezte a munkáját Baghlanban. De Daudnak és társainak addig még bőven lesz tolmácsolnivalója.

Daud, egy afgán katona, Maszud és Molnár százados. Kommunikációs hidakat építenek