Fanninak most Peking a fontos
Illés Tihamér egy hévízi uszoda medencéjénél áll, fél szemmel a stopperóráját, fél szemmel a vízben sellőként tempózó Fanni lányát figyeli.
Fanni 15 évvel ezelőtt született - kézfejein összenőtt ujjakkal, láb nélküli combcsonkokkal. A szülőknek beletelt néhány hétbe, míg úrrá lettek megrendülésükön és hazavitték a kórházban hagyott csecsemőt. Elhatározták: ép gyerekek közt, teljes értékű emberként nevelik föl a kislányt falujukban, a Zala megyei Reziben. Fanni együtt tanult a helybéli gyerekekkel, lábprotézisei révén a játékból is kivette a részét. Egy szakorvos két évvel ezelőtt gyógyúszást javasolt számára - ez megváltoztatta a család életét. Az úszni tanuló lány ugyanis hamarosan lekörözte a medencében apját. Fannit bemutatták Málnai Istvánnak, a magyar mozgássérült úszók önkéntes edzőjének, aki felkarolta a gyereket, edzéstervet dolgozott ki számára, speciális úszóeszközökkel segítette.
Fanni gyorsan fejlődött: tavaly már a hazai mezőnyben verhetetlennek bizonyult a saját kategóriájában. (A paraúszókat fogyatékosságuk alapján különböző kategóriákba sorolják.) Később a nemzetközi versenyeken is sorra jól szerepelt - bekerült a magyar paraválogatottba. Havonta többször utazik nemzetközi úszóbajnokságokra, egyre előkelőbb helyekre kerül a világranglistán. A legutóbbi szlovák versenyen nyolc számban, vagyis minden úszásnemben és távon, amiben csak indult, győztes lett, legyen az 50 vagy 200 méteres táv, gyors-, hát-, vegyes, mell- vagy pilleúszás. A következő útja Angliába visz egy meghívásos versenyre, majd a válogatottal utazik angol-német-cseh versenykörútra. Fanni álma, hogy kijuthasson a 2008-as olimpiai és paralimpiai játékokra.
- Peking és a tanulás a cél - mondja Fanni. - Jól akarok szerepelni az olimpián, aztán meg ügyvéd szeretnék lenni - beszél felnőttes kimértséggel terveiről. Aztán kamaszos vállrándítás következik: lehet, hogy mégse ügyvéd lesz, tökmindegy, most Peking a fontos.
Fanni kitűnő tanuló, nemrég vették fel a mindszenti egyházi gimnáziumba. Úgy véli, ráér dönteni.
Azt mondja: sokat jelent neki, hogy bekerült a paralimpiai csapatba. Sportolótársaitól megtanulta vállalni és elfogadni magát, már nem olyan gátlásos, igaz, az edzések miatt nem is ér rá túl sokat foglalkozni magával. Felkészülése a hévízi BM-szanatórium uszodájában történik, ahová befogadták őket. Az edzések nem mentesek sem a hisztiktől, sem a vitáktól. Apja folyamatosan biztatja: napi hét kilométernyi távot úszik le egy 22 méteres medencében.
Illés Tihamérnak a kisebbik lányára alig jut ideje. Fanni edzéseit vezényli szakmai terv alapján. Egyre többet utazik vele, miközben éjszakánként portásként dolgozik.
- Fantasztikus világ a fogyatékos versenyzőké, igen jó humorérzékük van, és a fene tudja, miért, de mind okosak - meséli az apa. Hozzáteszi: a nyugati országokban az emberek sokkal elfogadóbbak, toleránsabbak a fogyatékkal élőkkel, mint idehaza. Ott természetes az is, hogy élő közvetítést adnak a televíziók a nemzetközi parabajnokságokról. Ezek iránt itthon nincs érdeklődés, legalábbis ezzel indokolta neki egy tévétársaság, miért csak pár másodpercnyi anyagot hajlandó közölni - utólag - a magyar paraúszócsapat tavaly év végi sikeres dél-afrikai szerepléséről.
- Pásztory Dóri paraúszóbajnok után talán Fanni is sokat tehet azért, hogy a fogyatékos gyerekeket Magyarországon se dugdossák, ne tekintsék őket csodabogárnak, hanem teljes értékű embernek fogadják el őket, mert azok - mondja Illés Tihamér, akinek családja és barátai arra gyűjtenek, hogy Fanni eljuthasson azokra a versenyekre is, amelyekre a paralimpiai szűkös keretből nem futja. Hozzáteszi: elkél a segítség, hiszen a család anyagi tartalékai már kimerültek.
- Az utóbbi években egyre jobb a fogyatékkal élők társadalmi elfogadása és a parasportolók teljesítményeinek elismerése - állítja Szilák Ágnes, a Magyar Paralimpiai Bizottság főtitkára, hivatkozva a mozgalom növekvő állami támogatására is. Mint mondja, a fogyatékkal élők számára a sport egyfajta kiugrási lehetőség, amivel bizonyítani tudják, hogy teljes értékű tagjai a társadalomnak, mi több, az átlagosnál is többet tudnak tenni érte. A főtitkár szavai szerint a paralimpikonok 75 százaléka dolgozó ember, és munka mellett produkálja a kimagasló eredményeket.
- Fanni teljesítménye is kiemelkedő - mondja Szilák Ágnes -, hiszen egy olyan faluból tört az élre, ahol uszoda sincs. Szinte a semmiből tűnt fel. Ha a most zajló kvalifikáció során elegendő pontot gyűjt össze, van esélye kijutni a 2008-as paralimpiára, amire Pekingben, közvetlenül az olimpiai játékok után kerül majd sor.
