„Amerikában az egészségügyi kiadás nagyjából kétszerese a más fejlett országokban szokásosnak. De az a 45 millió amerikai, aki nem rendelkezik semmilyen biztosítással, még így sem részesül megfelelő ellátásban. Kanadában, Franciaországban, Nagy-Britanniában és Németországban mindenki biztosított, és mégis alacsonyabbak az egészségügyi kiadások” – olvassuk Ezra Klein cikkét az American Prospectben. A liberális magazin publicistája sorra veszi, hogy mit tanulhatna Amerika a szociális, az egybiztosítós és a vegyes egészségügyi rendszerektől.

Az amerikai liberálisok Kanadától elsősorban az egybiztosítós állami egészségügyet irigylik. Ellentétben a szociális alapon működő egészségügyi rendszerekkel, Kanadában az egészségügy mégsem tisztán állami. A kórházak többsége magánkézben van, az orvosok és a nővérek pedig nem állami alkalmazottak.

„Az egybiztosítós és a szociális rendszerek előnye a tisztán piaci alapon működő egészségüggyel szemben az, hogy a kormány felléphet az egészségügyi költségek csökkentése érdekében.” Kanadában az állami egészségbiztosító fellépésének köszönhetően például jóval kevesebbet kell fizetni a gyógyszerekért, mint Amerikában.

A francia modell, amely a WHO 2000-ben készült rangsora szerint a világon a legszínvonalasabb, még a kanadainál is hatékonyabb. A franciák úgy tudják alacsonyan tartani az egészségügyi kiadásokat, hogy az állam csak a súlyos, és komoly ráfordítást igénylő betegségek esetében biztosít ingyenes ellátást. A betegek többsége részben maga állja a kezelés költségeit. Ha mindent ingyen adnának, akkor bizonyára sok felesleges kezelésre kerülne sor. A költségtérítés biztosítja, hogy a betegek csak a szükséges esetben forduljanak orvoshoz.

Nagy-Britanniában még olcsóbb az egészségügy – alig 40 százaléka az amerikainak. Igaz, a brit szociális ellátás színvonala némileg elmarad a francia és az amerikai mögött. A britek a költségeket úgy tudják féken tartani, hogy az orvosok minden páciensük után havi fejkvótát kapnak, függetlenül attól, hogy az adott pácienst kellett-e az adott hónapban kezelniük vagy sem. Így az orvosoknak nem áll érdekében szükségtelen vizsgálatokat végezni. Ennek ellenére a britek egészségi állapota összességében nem rosszabb, mint például az amerikaiaké.

Még a német vegyes rendszer is előnyösebb az amerikainál. Az állami biztosítottak jövedelmük 12-14 százalékát fizetik be járulékként – ismertette a német rendszert Inotai Edit a NOL-on. Az állami biztosításnál többet nyújtó magánbiztosítókat a németek tíz százaléka, főleg a fiatalok és a magasabb jövedelműek választják.

„A német rendszert a humánus verseny jellemzi. Piaci viszonyok vannak, de nincs vadkapitalizmus. Az egészségügyet nem az állam irányítja, de nem is kizárólag a profitorientált piaci szereplők. Németországban az állam és a piac között olyan egyensúly valósult meg, ami Amerikában nagyon hiányzik.”

„Az egészségbiztosítás célja, hogy mindenki számára a lehető legolcsóbban váljon elérhetővé a lehető legjobb ellátás – írja Klein. – Amerikában azonban még egy szempont érvényesül. Nálunk a profit is nagyon fontos, sőt, amikor kompromisszumot kell kötni, mindig a profit a legfontosabb.”