Fegyverarzenál a túszejtő otthonában
Solymári ismerősei szerint hivatásos katona volt, majd zsoldosként harcolt a délszláv háborúkban, utóbb biztonsági őrként dolgozott egy nagyáruházban az a 40 éves férfi, akit pénteken kommandósok lőttek le az OTP Széna téri fiókjában, ahol a bankrablás túszdrámává fajult.
Horváczy Emese, a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) szóvivője a Népszabadságnak azt mondta: a nyomozókhoz is eljutottak ezek az információk. Már megkezdték az adatok ellenőrzését, de még egyik állítást sem tudják megerősíteni vagy cáfolni.
A péntekről szombatra virradó éjjel az NNI nyomozói átkutatták a bankban lelőtt túszszedő, Cs. István otthonát. A férfi Solymáron élt idős édesapjával egy lepusztult, erősen elhanyagolt házban. A nyomozók több működőképesnek látszó fegyvert és több száz éles lőszert találtak. Az NNI szakértő bevonásával vizsgálja, hogy a fegyvereket használták-e korábban bűncselekmények elkövetéséhez.
Cs. Istvánék zárkózottan éltek. Senkit nem engedtek be az otthonukba. Pénteken a közös reggeli után az apa vásárolni indult, a fia pedig Budapestre. Az MTV Híradójának nyilatkozó apa - aki a szóbeszéd szerint félt a fiától - azt mondta: nem tudta, hogy István mire készül, de van egy olyan érzése, hogy tettével rajta akart segíteni. Neki ugyanis most éppen úgy négy-ötmillió forintra lett volna szüksége, hogy beköltözhessen az idősek otthonába. Cs. István ennyit követelt a túszok szabadon bocsátásáért.
A rendőrség a péntek éjszakai tanúkihallgatások után pontosította korábbi közlését: eszerint nincs a sérültek között a bank biztonsági őre. A fiatalember, akit annak hittek, a bank közelében dolgozik, és ügyfélként tartózkodott a pénzintézetben a rabláskor. Ő volt az (s nem a biztonsági őr), akit a bankrabló mindvégig szorosan maga mellett tartott, s akinek átlőtte a kezét, amikor meglátta a bankba hatoló kommandósokat.
Értesüléseink szerint a bankhoz elsőként megérkező járőröket - a korábbi közlésekkel ellentétben - nem a BRFK központi ügyelete riasztotta, hanem a túszok egyike. Az elsők között szabadon engedett ügyfelek közül valaki menekülés közben szembetalálkozott az éppen ott járőröző rendőrökkel a Széna téren. Ők azonnal a bankhoz hajtottak, ahol akkor még több túsz szabadon bocsátására is sikerült rábeszélniük a túszejtőt.
Vasárnapra a legtöbb tanút kihallgatták a nyomozók. Az eddigi vallomások és a Cs. István otthonában tartott házkutatás alapján a nyomozók azt feltételezik, hogy a túszejtő egyedül tervelte ki a bankrablást. Nem volt társa. Vélhetően arra számított, hogy mire a járőrök megérkeznek, ő egy nagyobb összeggel már elhagyhatja a bankot. Csakhogy az első rendőrautó két perccel a rablás kezdete után már az ajtóban állt; Cs.-nek esélye sem volt végrehajtani a tervét.
A túsztárgyaló később sem tudta rábeszélni a megadásra. Cs. a túszok és a túsztárgyaló egybehangzó véleménye szerint egyre kiszámíthatatlanabbá vált. Többször fegyvert fogott a túsztárgyalóra, a maga mellett tartott férfi lábának szétlövésével fenyegetőzött, és hogy követelésének (ötmillió forintot és szabad elvonulást kért) nyomatékot adjon, háromszor a falba lőtt.
Cs. viselkedése alapján a túszok (és a bankban zajló eseményeket a biztonsági kamerák révén élőben szemlélő biztonsági szakértők) arra következtettek, hogy a férfi ital vagy kábítószer hatása alatt követte el tettét. Erre utal az is, hogy miután a behatoló kommandósok kétszer is rálőttek, Cs. még megpróbált fegyverrel ellenállni, sőt, egyik túszát meg is sebesítette.
"Két, kilenc milliméteres kaliberű fegyverből leadott lövésnek ellenállásra képtelenné kellett volna tennie Cs.-t", állítják terrorelhárító szakértők. Az, hogy még ezek után is ellenállt, arra utal, hogy valamilyen, a fájdalomérzetét blokkoló szer hatása alatt állt. (A rendőrség a boncolás eredményének megismerése előtt nem nyilatkozik a kérdésben.)
