A Nagy-Milic 896 elnevezésű akciócsoport - amelynek tizenhat kistelepülés a tagja - működésének köszönhetően jelentős vidékfejlesztési programok valósulnak meg a térségben. Például a Szlovákiába is átnyúló Nagy-Milic Natúrpark, amelynek céljai között szerepel többek között a helyi kulturális, történelmi, néprajzi és természeti értékek megőrzése. Ez azért figyelemre méltó eredmény, mert az akciócsoporthoz csatlakozott települések 80 százaléka területfejlesztési szempontok alapján a leghátrányosabbak közé sorolható.

A Nagy-Milic akciócsoportéhoz hasonló projekteket mutat be a Helyi érték című kötet, amely a Magyar Művelődési Intézet az Akadályok a versenyképességhez és a fenntartható fejlődéshez vivő úton elnevezésű kultúrakutatása eredményeit foglalja össze. A kutatás vezetői, Dudás Katalin és Lágler Péter összesen tíz vidéki és budapesti kezdeményezést vizsgáltak. Többek között a budapesti (józsefvárosi) Nap Klub Alapítvány tevékenységét, a székesfehérvári Méhkasaula Kulturális Egyesület működését, a Homokhátság, Bácska, Sárköz értékeinek bemutatására "szakosodott" akciócsoport hatékonyságát, az Észak-magyarországi Leader-programok megvalósulását, vagy a Közkincs programon nyert támogatással megvalósult kunbaracsi közösségi helyszín felújítását.

A kutatás egyik célja az volt, hogy leírja a kulturális szegénységet csökkentő, az integrációt, társadalmi aktivitást erősítő akciókat és gyakorlatokat. Fontos szempont például, hogy a szakemberek szerint a jelenlegi pályázati kiírások túlságosan az infrastruktúrára összpontosítanak, nem foglalkoznak eleget az emberi tényezőkkel, a képességek-készségek fejlesztésével, és a projektek megvalósításakor gyakran csak az elszámolási rutinok érvényesülését ellenőrzik, a megvalósulás "értelmére" már nem jut figyelem.

A mostani kutatásra tehát több okból is szükség volt. Dudás Katalin szerint közvetlenül azért, hogy felmérje, a népművelők milyen szerepet játszanak a helyi kulturális fejlesztésekben, és hogyan lehet őket erre a feladatra alkalmasabbá tenni. A szakemberek úgy gondolják, hogy azt is meg kell vizsgálni, hogy milyen segítséget tud adni a kulturális szféra a fejlesztésekben, a források elnyerésében. Közvetetten pedig számos, a kulturális szegénységgel kapcsolatos jelenség (legitimációhiány, bizalomhiány, az együttműködési készség hiánya) tette szükségessé, hogy új megoldásokat keressünk csökkentésére.

A fejlesztések sikere ugyanis - többek között - számos, nehezen számszerűsíthető, eddig kevesebb figyelemre méltatott tényezőn múlik, mondja Lágler Péter. Ilyen például a szereplők viselkedésében megnyilvánuló kultúra, értékrend, hiedelmek, preferenciák, valamint az, hogy mindezekről mit gondolnak.

A kutatást összegző és azt részletesen ismertető tanulmánykötetet tehát egyrészt a "terepen" dolgozó közművelődési szakembereknek ajánlják, másrészt a fejlesztésekkel foglalkozóknak, a döntéshozóknak, de a település- és területfejlesztéssel foglalkozóknak is hasznos lehet.

A G. Furulyás Katalin által írt Egyedül a "kisvilágban" című elemzés azt vizsgálja, a közművelődésben dolgozók hogyan látják a magyar társadalom változásait, ebből eredő feladataikat, és hogyan látják helyüket, szerepüket abban a közegben, ahol dolgoznak. A vizsgálatba bevont közművelődési szakemberek válaszaiból egyebek közt az is kiderült, hogy a megkérdezettek 60 százaléka kilátástalannak, harmada azonban pozitívan látja a szakmai jövőképét.