Csak azért említem, merthogy ezek a gangos részletek idővel mitologikus toposzok lettek Pest legendáriumában - némelyikből már Krúdy is élt. Békésé más: a sok helyi dialektusra osztható város egyik ritkán említett faluját "dokumentálja", a Podmaniczky utca, a Liget és a Keleti pu. által körülzárt negyedet. Aminek külön antropológiája van. Tán a gang teszi ezt, mert a belső körfolyosónak műfajteremtő ereje van, hiszen itt a napi élet magától filmszerű: az asszonyok a gang korlátjáról nézik, mit csinálnak az udvaron vagy a másik oldal sparherdje mellett, a népek egymás szájában laknak, lépcsőház (ifjúkorában: cselédlépcső) vagy kapualj, megállnak és kidumálják Vajernét, vagy az új lakót: itt kezdődik a hely mitologizálódása.

A regény hat nagyobb sztoriegysége kb. száz évet fut be - az amerikai nagybácsi még az első háború után lécel le, és jön viszsza az ötvenes évekbe, az újságos (a patikus szerint) már a tereprendezéskor (Milléneum) is ott állt a standja mellett bőrkabátjában, 56-ban megment egy embert, de egy leszakadt villanydrót elégeti. A sztorik ilyen-olyan pontokon egymásba kavarodnak - aki itt főszereplő, ott mellékfigura, és olykor az igazi Chicago vagy Ausztrália is beugrik - mert e negyed néhány háztömbjében minden egymásba lóg, ahogy a lakók, szomszédok, utcák élete is.

A skála gyanúsan széles. Az igazi chicagói bácsiról kisül, hogy foglalkozására nézve gengszter, családlátogatása közben beleesik testvére feleségébe, amiből hálás is lesz. Izgalom. Rémes idők, a bőrkabátos újságos is szerelmeskedik (szobára jár), csak gyerek lesz belőle, amiből balhé, és egy főorvos állásába kerül, (meg még sok minden másba). Nagypapa Ausztráliába látogat, milliókat nyer valami szerencsejátékon, majdnem lelövik a helyiek. Orosz mesterlövész lövi a Nefelejts utcát, (magyar olimpikon az áldozat: ez viszont igazi, benne volt az újságban is!), a ruszki azonban elvéti a "blokkolt" utca egyik oldaláról a másikra átdobált gyermektápszert, Szibéria lesz belőle, - nehéz lehet neki is... Irónia.

Az apróságok tündériek. Az utolsó fejezetben egy plébános és egy mérnök beszélget az éjjeli kórteremben. A pap csak azt szeretné tudni, milyen az a szex. Nem a technika, biológia - az érzés. Ami elmondhatatlan. A másik megpróbálja, de azért megkérdezi, miért érdekli? Nem, nem próbálta, ő böcsületesen betartotta az összes szabályt. De most, élete végén kíváncsi, hátha nem is úgy vannak a dolgok, ahogy... szóval, ennek a félelemnek árnyékában azért (utolsó pillanatban) jó lenne megtudni, mit áldozott be azért, ami - most már - nem is olyan biztos... (És ami - az érzés, a szerelmi élmény: elmondhatatlan. A regény megpróbálja: bájos irónia.)

Szóval a gang - készen talált narratíva, belőle ömlik a populáris mese -, bele a regénybe. De nem ám akárhogy. A "hogyan" teszi a regényt - ez Békés írói találmánya. Vegyük pl. Aranka történetét. A regény fő szálán az egyik Sumin testvér felesége, de mikor a gengszter hazajön Chicagóból, az asszony beleszeret. A ház persze előbb tud a viszonyról, mint az asszony vagy a gengszter, sugdossák egymásnak mikor surrant be az egy emelettel lejjebb lévő lakásba, mitől olyan boldog az arca stb. A gang színezi, túlírja, elcsámcsogja a történetet, szerelmi dráma lesz belőle, évtizedekig mesélik. Békés kikapja ezt a legendát, de beleás, mi van a mélyén? - kiderül, amit a gang nem lát, de aminek eredménye a "dráma": a gengszter sebe (amit ápolva a nő ölébe hull), Aranka boldogságvágya és a négy köröm nyoma a férfi arcán szakításkor, merthogy a testvérek között, meg a házastársak között is robban a majd néma viszony. Csak azt akarom mondani, hogy a gang "preformál" - vagyis: majdnem kész történetet kínál, de csak "pletykaregény", krimi vagy épp szerelmes ponyva variánsban - a regény ezt az alapanyagot kapja ki, aztán beleírja a lépcsőház által nem olvasott szöveget, - a titkokat. Amitől felragyog a sztori. Mert minden gangtörténetben titok rejlik - van egy filmszerű külseje (amin csámcsogni lehet), és van egy senki által nem látott rémes/boldog rétege is, ami az igazi, embertörténet. És Békés ambíciója, hogy mindkettőt felmutassa - a krimit is, meg a rejtett mesevalóságot, a közhelybe csomagolt titkokat. Mert tragédiák vannak a balhékban és örömünnepek a rémület mögött. Ez a lelemény adja e legendárium zamatát. Csikágó jön a sifrírozott mesékkel - az író pedig kihámozza a történet emberi titkait. Mert ez a mesevalóság csak Békés kezén szólal meg. Ha csak a gang mesélne - ponyva lenne, ha csak az író - puszta fikció. Így viszont százéves kvázidokumentum-regény.

Hát persze hogy csak metafora a gang, a bérkaszárnya, a Csikágó-archeológia, mind "csak" továbbutaló apropó: történelem ez, pesti história - ha jól olvasod -, mesékben, krimikben, csodákban elbeszélve. De figyelni kell, mi van a sorokba zárva. A nyelvi zárványokba. Mint minden jó regényben.

(Palatinus Könyvesház)