Nem nyughatnak
Ha mégsem, akkor elmondjuk: május 2-án délelőtt a sírkert nevezetességeit végigjáró diákok lettek figyelmesek arra, hogy a munkásmozgalmi pantheon közelében a Kádár-sírt valakik megbolygatták. Kiderült aztán, hogy ez több mint a szokásos, eddig már többször előfordult rongálás. A sírt kifosztották. De nem úgy, ahogyan egynémely fantáziadús honlapon megjelent, ahol még alagútásásról is szó esett. A márvány fedlapot lehengerítették, majd ásókkal leástak a megfelelő mélységbe. A sírrablók meglehetős szakértelemmel megbontották a koporsófedelet, majd kivették Kádár János koponyáját és csontjait. Ezután feltételezhetően a kerítésen át távoztak.
Csütörtökön, amikor a helyszínen jártam, az összesereglő tévések és érdeklődők láttán sejteni lehetett: ez a hét eseménye. A rendőrök kordonnal vették körül a kirabolt sírt, a temető biztonságáért felelő Tom Control 2001 Biztonsági Szolgálat vezetője pedig az újságíró-igazolványomat kérte. Majd javasolta, menjek vissza hozzá este kilenckor, a temető olyankor olyan, "mint a sötét pokol". Nem mentem végül este vissza, mert úgy gondoltam, minek ott lenni, amikor modellezik az őrség működését. Május elsején éjjel minden máshogy történt.
Harsányi Józsefné temetőigazgató nehezen viselte a történteket, de világosan beszélt. - Kudarcként fogom föl az esetet - felelte kérdéseimre. - Az a feladatom, hogy pártállástól függetlenül őrizzem és gondozzam az elhunytak emlékét, és mindent megtegyek azért, hogy örök nyugalmuk békés legyen. Ezt most nem sikerült százszázalékosan teljesíteni. Nem én felelek ugyan azért, ami éjjel történik, de a rám bízott területért mégiscsak felelek. Kádár János halálának (1989. július 6.) évfordulóján, minden évben megemlékezést tart a sírnál a Munkáspárt és a Kádár János Baráti Kör. Igyekeztünk biztosítani, hogy ezt kellő méltósággal megtehessék. Nem tudom, az idén ez hogy lesz. Hogyan gondolkodhat a holtakról az, aki erre képes? Mit szólna hozzá, ha valaki ezt tette volna a hozzátartozójával?
Ritka dolog a sírrablás, de hogy a Fiumei úton soha nem történt volna ilyen, nem igaz. A nyolcvanas években ismeretlenek betörtek a Batthyány-mauzóleumba, fölfeszítették a koporsót, de az akkori rablók nyilvánvalóan ékszereket és vagyontárgyakat kerestek. Megkísérelték aztán még egyszer, s akkor is az első magyar miniszterelnök sírját célozták. De lefülelték őket.
Politikai célú támadások eddig csak és kizárólag Kádár János végső nyughelyét érték. Egy temetőgondnok arról számolt be, hogy az egykori pártfőtitkár síremlékét rendre összemázolják. - Ezen a környéken éppen lehetett volna már valami jelzőrendszert kialakítani - mondta az
Mindezt már a munkásmozgalmi pantheontól viszonylag távol eső területen, egy fölöttébb gondozott temetőrészen jegyzem föl. - Antall József sírját még sose bántották - teszi hozzá az asszony, miközben eligazgatja a reá bízott sírokon a friss tavaszi virágokat. Ezután döntök úgy, hogy teszek egy rövid sétát a sírok közt.
Igen szép, ápolt és gondozott temető a Fiumei úti, érezni, hogy akik itt nyugszanak, "megérkeztek" valahová. A XIX. századi temetőrész a legtermészetesebb. A legújabb, mai síremlékek kissé hivalkodóak. Sokszor nem is lehet tudni (mert nem tüntetik föl), hogy kit rejt a sírbolt.
"Gyilkos és áruló szent földben nem nyughat!" - hirdeti a sírrablás éjszakáján felkent fölirat a munkásmozgalmi pantheon - mellesleg stílustalan, hatvanas-hetvenes években állított - márványzuhatagában. Mögötte 56-os jelzés, meg két rovásjelszerű ikon, fölötte a kettős kereszt. Itt nyugszik többek között Gábor Andor, Ék Sándor, Lengyel József vagy Mónus Illés. Nem biztos, hogy ezt érdemlik.
Nem messze innen az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseit helyezték örök nyugalomra. Ludig János sírjára például ezt írták: "Magyar királyi bányatörvényszéki bíró, 48-as hadnagy, ki részt vett a szabadságharcban, elejétől a végéig, jelen volt Budavár ostrománál, élt 1828-tól 1871-ig, béke hamvaira." Itt helyezték örök nyugalomra Dr. Werzar Emanuel Nep János honvéd törzsorvost, Torontál vármegye főorvosát is, aki 1873-ban hunyt el. De a 48-asokkal együtt temették el Edelstadti Allnoch Alajost, a császári és királyi 23. gyalogezred ezredesét is, aki Pallici Fülöp császári és királyi mérnökkari századossal, Rosenzweig Lőrinc hadnaggyal, "valamint néhány névtelen harcos"-sal együtt "Budavára 1849-es császári védőrségének ostroma alatt hősi halált halt". Mindez pár lépésre a Kossuth-mauzóleum háta mögött. Ott, ahol a Kádár rendszer kommunista miniszterei is nyugszanak.
Hogy van ez? Valaki meg akarja szabni a holtaknak, hol és kikkel együtt nyugodjanak? Micsoda morbid dolog ez?
A művészek és tudósok parcellájában hosszasan időzöm. Garay János obeliszkjén sárkányfejes lant látható, Irányi Dániel zászlós nőalakot "kapott", Erkel bronz síremlékén szintén nőalak énekel, Klapka tábornok sírjára rátették a kardot meg a csákót is. A Deák-mauzóleum mögött, Lotz Károly megbillent műemléke mögött olvasható a rozsdás vasba vájt ismert verssor a József-család emlékművén: "Íme, hát megleltem hazámat". Móricz Zsigmond fejszobra mögül kikandikál egy (igazi) mókus. Szabó Lőrinc szép faszobrának közvetlen közelében Babits Mihály és Török Sophie nyugszik, "Nem az énekes szüli a dalt, a dal szüli az énekesét." Semmelweis kőszarkofágja mellett Nagy Lajos, mögötte Jókainé Laborfalvi Róza és Feszty Árpádné Jókai Róza sírja látható. Bajza József, Vas Gereben, Greguss Ágost, Vahot Imre, Egressy Béni, Szigligeti Ede, Vajda János, a szellemi olimpiai bajnok Mező Ferenc, a színésznő Medgyasszay Vilma alussza örök álmát. Mándy Iván kaput ábrázoló síremléke mögött Degré Alajos és Goda Gábor író sírja van ("hiszek abban, hogy hőseim megállják majd helyüket a bozontos időkben"). Ide temették a tavaly elhunyt Pege Aladár bőgőst, s ha benézünk a kőrengetegbe, Puskás Tivadar neve alatt ezt olvashatjuk: a telefonhírmondó feltalálója. Faludy György (1910-2006) természetes kőoszlopa közvetlenül Karinthy Frigyes és Karinthy Ferenc sírja mögött és pár méterre az idén elhunyt Illés Lajosé mellett kapott helyet.
Nagyon jó társaság.
Menekülni kezdek a környékről, mert itt minden síremlék (Bortnyik, Domanovszky, Veres Péter, Weiner, Medgyessy Ferenc, Munkácsy) rejt valami felidézhető élményt. Énekes István, Los Angeles (1932) bokszbajnokának kőoszlopára kétoldalt rózsaágak hajlanak (a közelben hatalmas mai márvány műemlék István és neje, Erzsi fölirattal, legelöl a kovácsoltvas-kerítés gyártójának mobilszáma). Jókai hatalmas, indákkal benőtt impozáns műemléke közvetlenül Blaha Lujza szobrára néz.
És akkor még Vörösmarty (meg Arany, Krúdy, Radnóti, Kosztolányi, Ady, Mikszáth vagy a Petőfi-család) síremlékét meg se néztem! Pedig a Szózat költője volt az első jeles személyiség, akit 1855-ben itt helyeztek örök nyugalomra. Az 1847-ben létesített sírkertben.
Amikor kifelé jövök, újra elhaladok a meggyalázott Kádár-sír mellett. Szomorú történet.
Nem ezt érdemli ez a temető.
