Mohammed-karikatúrák Dániában és utánközlésben másutt - a minap pedig éppen egy felmentő ítélet Franciaországban a sajtószabadság nevében -, államilag levezényelt Holokauszt-gúnyrajzverseny Iránban, krumpliként ábrázolt Kaczynski-ikrek a német sajtóban - ezek az elmúlt időszak legismertebb rajzos botrányai.

Az Európai Parlament emberjogi albizottságában rendezett minapi meghallgatás azonban arra hívta fel a figyelmet: a diktatúra nem szeret nevetni. Ali Dilem algériai karikaturista saját példáját ismertette: az egész hadsereg rászállt, amikor kifigurázta Abdelaziz Bouteflika államelnököt. Ötször tartóztatták le, külön eltiltva attól, hogy a tábornokokból is gúnyt űzzön. A rend őrei meg is kérdezték tole: de hát miért veszi az egyenruhásokat csúnyábbra vagy éppen nagyobbra annál, mint amilyenek a való életben? - Ha szépnek rajzolnám meg őket, akár le is tehetném a tollat! - hangzott a válasz. - Ahol tekintélyelvű rendszer van uralmon, ott fontos, hogy legyen nevetés is - mondta erre Bronislaw Geremek lengyel liberális EP-képviselő, a Szolidaritás egykori vezéralakja (aki közben maga került bajba, mivel nem veti magát alá a varsói kormány akaratának, s nem nyilatkozik, együttműködött-e a kommunista titkosszolgálatokkal.)

A vitában felvetődtek a szólás (rajzolás?) szabadságának határai is. Jean Plantu, a párizsi Le Monde karikaturistája szerint a Mohammed-, illetve a Holokauszt-rajzok világbotrányt kiváltó ügye azt mutatta meg, hogy a rajznak anélkül kell kritikus szelleműnek, erőt sugárzónak és átütőnek lennie, hogy gyűlöletet sugározzon, s semmibe vegye a vallásos vagy éppen a vallástagadó emberek érzéseit. Ami viszont a diktatúrával való szembeszállás jogosságátilleti, Plantu úgy vélte: "munkánk kissé olyan, mint a barométer, ami a véleménynyilvánítás szabadságának fokát mutatja." Dilem erre azt fejtette ki: amikor az embernek nincs más fegyvere, mint a papír és a tinta, vele szemben viszont egy tábornok áll, aki 120 főt gyilkoltatott meg, nos, akkor kísértés támad a bosszúra.

Brüsszel