A 60 éves Michel ugyanis indul – igaz, a franciaajkú liberális párt, az MR listájának utolsó helyén – a június 10-i belga parlamenti választásokon, mégpedig a szenátusi mandátumért. Szavai szerint elvileg az is elképzelhető: választási kampánya olyan jól sikerül, hogy vissza sem tér az uniós testületbe – ekkor Belgium új biztost jelölhet.

- Maga meghízott – mondta egyszer Fidel Castro Michelnek, amikor az amúgy is testes politikus a szokásosnál is gömbölyűbben tette tiszteletét Kubában. De nem ettől nem fér a bőrébe. Már Jodoigne, e vallóniai kisváros gimnáziumának egykori diákjai is sejthették, hogy angol-német-holland szakos tanárukat végtelen ambíció fűti. A franciaajkú országrész lakói jellemzően e három nyelv egyikét sem beszélik, így nem akarta képességeit a katedrán elpazarolni. Jodoigne polgármestere, majd a vallon liberálisok tótumfaktuma, illetve belga külügyminiszter lett.

Ez utóbbi minőségében egyik szenvedélyes területe Fekete-Afrika, azon belül is Kongó (a hatalmas ország korábban belga gyarmat volt), s Michel ügyesen átmentette az itt játszott szerepét a José Manuel Barroso vezette Európai Bizottságba, amelynek 2004 őszén lett tagja. A fejlesztéspolitikai biztos szakterülete ugyanis a harmadik világgal való együttműködés.

- Nem lettem politikai eunuch attól, hogy a Bizottság tagja vagyok – mondta Michel már a két és fél évvel ezelőtti parlamenti meghallgatáson, ahol feltűnést keltett túlbuzgósága. A mostani szabadságolása miatti bírálatokra is azt válaszolta: a brüsszeli testület nem egyszerű adminisztratív szerv, amely „politikai aszexuálisokból” áll, s a biztosok éppen politikai vénájukban különböznek az EU főigazgatóitól. A képviselők részben azért támadták Michelt, mert távozása miatt kihagyja az EU és az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok májusi csúcsértekezletét, részben pedig azért, mert ambíciói szerintük rossz precedenst teremtenek.

Az EU-szerződés értelmében ugyanis a biztosok függetlenek; a politikai különbségek általában nem is jelennek meg hangsúlyosan a testület vitáiban. (Az elmúlt hetekben ezért is volt kellemetlen, hogy Margot Wallström, a svéd európai bizottsági alelnök a hivatalos brüsszeli honlapon drukkolt Ségolene Royalnak, a francia szocialisták államfőjelöltjének.) – Az ön prioritásai különböznek a mienkéitől – vágta a belga szenátorjelölt fejéhez Frijthof Schmidt német zöldpárti képviselő.

A portugál szocialista Ana Gomes pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy az eddigi egyetlen hasonló eset – Anna Diamantopulu, a Prodi-bizottság tagjának távozása a görög kormányba – különböző volt, ugyanis ő legalább nem kampányolt.

A jodoigne-i erős ember arra is ügyel, legyen bármilyen funkcióban, az ne essen fél óránál nagyobb távolságra a kisvárostól. 2009 utánra állítólag Brüsszel főváros és tartomány vezetését nézte ki  magának. És az utódlással sem lesz gondja: fia, a 33 éves Charles Michel máris a liberálisok befolyásos figurája, a vallóniai Wavre polgármestere. (Korábban, 26 évesen, már vallon belügyminiszter is volt.)