Eheti műtárgyunk alkotója történelmi témához nyúlt, konkrétabban a kalandozások hallatlanul izgalmas korának egy ugyancsak hallatlanul izgalmas momentumához: annak a bizonyos Botondnak állít emléket, akit több tanú egybehangzó vallomása szerint 960-ban egyszer úgy felhúztak, hogy fogta magát és beverte Bizánc érckapuját, előbb azonban még alaposan megruházott egy kövérre gyúrt görög vitézt. Öt török, öt görög hány ember?

A képen látható tárgy, amint azt innen most már roppant könnyű kitalálni, nem más, mint Botond buzogánya, természetesen korunk művészi/esztétikai elvárásainak megfelelő megfogalmazásban és tálalásban. A művész a Budapesten leggyakrabban fellelhető, leghétköznapibb anyagokkal dolgozott, tehát betonnal és vassal; a felidézett korra csak halványan utal: a vas - azaz a buzogány nyele - mutat némely archaikus motívumokat, de amúgy semmi historizálás, hál' a jóistennek.

A mű elhelyezése is eredeti és modern. Az alkotó undorodva utasította vissza a helyi városszépítészeti bizottság ötletét, hogy a buzogány egy 140 x 90 x 70-es, tarsolylemez-ábrázolatokkal és rovásírással díszített carrrarai szürkemárvány posztamensen feküdjön; a bizottság erre azt mondta, hogy jó, akkor nem lesz buzogány, mire a művész is azt mondta, hogy jó, akkor nem lesz, amire a bizottság viszont azt válaszolta, hogy na jó, mégis legyen, nem annyira muszáj az a posztamens.

Az alkotó szabad kezett kapott. Két hétig nyomta az ágyat, majd kialakította a buzogány helyét, a fotón is jól látható kb. 2 x 1,5-ös, kiskunhalasi homokból és soroksári sittből kikevert ágyazatot. Gratulálunk, tetszik.

Amint az várható volt, a környék jó ízlésű lakói hamar megszerették a térplasztikát. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy - mint a felvételen ugyancsak látható -, nap mint nap elidőznek mellette egy cigarettányi időre, legkedvesebb hozzátartozójukkal, a kutyájukkal.

A 12. műtárgy a Krúdy Gyula és a Mária utca sarkán tekinthető meg, a nap bármely órájában.     

Butond (posztmodern) buzogánya - fém, beton, festék, 2007.