Szép nagy adag finom milánói
Azért ez nem ilyen egyszerű, hiszen a milánói együttes két és fél órás gálafutballt mutatott be (az Old Traffordban hatvan percen át épp úgy uralta a játékot, akár a San Siróban mindvégig), s bár igazi centere Gilardino gólja ellenére sem volt, teljesítményével felnőtt a hatvanas évek trapattonis, altafinis, riverás, schnellingeres, hamrinos vagy a nyolcvanas-kilencvenes esztendők baresis, donadonis, rijkaardos, gullitos, bastenes, majd desaillys, albertinis, szavicsevicses alakulatához. (Az utóbbi garnitúrákban Paolo Maldini - akinek édesapja, Cesare szintén BEK-et nyert a Milannal - ugyanúgy ott volt, mint a mostaniban.)
A vörös-feketék produkciója külön kategóriát képviselt az elődöntőben, mert a másik ág angol-angol csatározásának a színvonala meg sem közelítette a Milánó-Manchester rivalizálás nívóját. Ezúttal kiteljesedett a latin látványfutball, ám a döntőre nézve ez nem sokat jelent, s nem csupán azért, mert egy meccsen bármi megtörténhet.
A két finalista ugyanis a BEK és a BL történetének második és harmadik legsikeresebb csapata. Az örök listát a trófeát kilencszer elhódító Real Madrid vezeti, s utána a Milan (6), valamint a Liverpool (5) következik. Ráadásul az angol együttes a döntők specialistája, hiszen hat csúcstalálkozójából csak egyet vesztett el - és a futball szempontjából az sem számít, mivel a Heysel-drámát követő, a tragédia árnyékában teljességgel érdektelen mérkőzésen kapott ki a Juventustól -, sőt két évvel ezelőtt 0-3-ról is képes volt diadalt aratni, speciel a Milan ellen...
A kvalitások az olasz együttes mellett szólnak, de (megint csak) figyelembe kell venni a Liverpool hallatlan küzdeni tudását, amely abból is fakad, hogy a világ talán leglelkesebb szurkolótábora áll a "vörösök" mögött. Hogy a döntőt semleges pályán rendezik? Két esztendeje Isztambulban ugyanúgy szólt a beatkorszak klubhimnusszá lett Gerry & The Pacemakers-slágere, az eredetileg 1945-ben, a Carousel című musicalben felhangzó You'll Never Walk Alone, mint az Anfield Roadon... S bár a Milan technikailag jobb, taktikailag koránt sincs ekkora különbség - ha van egyáltalán -, mert Rafa Benitez edző Carlo Ancelottihoz hasonlóan kiváló stratéga.
Ami biztos: az angol finálé álma köddé vált. A brit győzelemé még nem. De ritka bosszúság lenne a szigetországiak számára, ha az után, hogy - a BL-históriában először - három képviselőjük sorakozott a legjobb négy között, hoppon maradnának. A helyszín mindenesetre az olasz klubnak kedvez. A döntőt abban az arénában tartják május 23-án, amelyben a Milan minden idők legragyogóbb előadásainak egyikét vitte színre tizenhárom évvel ezelőtt.
Bajnokok Ligája
elődöntő, visszavágók
| Milan-Manchester United | 2-3 | 3-0 | |
| Liverpool-Chelsea | 0-1 | 1-0 |
A Milan döntői
1958: Real Madrid 2-3
(hosszabbítás után).
1963: Benfica 2-1.
1969: Ajax 4-1.
1989: Steaua 4-0.
1990: Benfica 1-0.
1993: Marseille 0-1.
1994: Barcelona 4-0.
1995: Ajax 0-1.
2003: Juventus 0-0
(11-esekkel 3-2).
2005: Liverpool 3-3
(11-esekkel 2-3).
A Liverpool döntői
1977: Mönchengladbach 3-1.
1978: FC Bruges 1-0.
1981: Real Madrid 1-0.
1984: AS Roma 1-1
(11-esekkel 4-2).
1985: Juventus 0-1.
2005: Milan 3-3
(11-esekkel 3-2).
