Győri László, noha személyesen és művei révén is ismeri Grasst, most először fordított tőle az Európa Könyvkiadó fölkérésére. Korábban egyebek között a világhírű német történész, Sebastian Haffner két könyvét vagy a Mozart-irodalom több darabját ültette át magyarra. Mostani munkája különleges Grass írói alkata és a mű körül kialakult polémia miatt.

A kortárs német irodalom egyik legnagyobbjának számító szerző tavaly augusztusban, könyvének megjelenése előtt adott interjújában fölfedte, hogy tizenhét évesen a háború vége felé a hírhedtté vált Waffen SS-ben teljesített szolgálatot (harc nélkül). Könyvében is ír erről. S bár az amerikai hadifogságban, majd később egyik munkatársa előtt sem titkolta el ezt a tényt, a nyilvánosságnak nem számolt be róla. Holott a német múlttal való szembenézés kérlelhetetlen élharcosaként dolgozott az elmúlt évtizedekben. Legnagyobb művei, különösen az úgynevezett Danzig-trilógia - A bádogdob, a Macska és egér és a Kutyaévek - ennek jegyében született. Némelyekben ezért kelt megütközést a mostani beismerés, mások viszont kapva kapnak az alkalmon, hogy végre "fogást" találhatnak a sokakat megleckéztető írón.

Győri László a fordítói munka részeként egy hetet töltött el Grasszal Lübeckben egy szemináriumon, ahol az író európai, amerikai, távol-keleti fordítói gyűltek össze. Mondatról mondatra végigmentek a Hagymahántás közben szövegén, amely a háború kitörésétől 1959-ig kíséri végig az író késő gyerekkorát, kora ifjúságát. Grass olvasott és magyarázott. Egy amerikai fordító például nem értette, miért kell félni egy diktatúrában a házmestertől. Megtudta. Előjöttek olyan nyelvi fordulatok, amelyeket más nyelvbe lehetetlen átültetni. "Akkor ide költsenek valamit" - kérte nevetve a szerző, aki nagyon bízik fordítóiban. Waffen SS-beli működéséről azonban nem mondott többet, mint amit már közölt.

- Nagyon őszinte vallomás az a néhány oldal erről a könyvben - jegyzi meg Győri. Hozzátéve, a tizenhét éves gyerek tetteit nem lehet a nyolcvanéves emberen számon kérni, viszont előbb kellett volna tisztázni életének ezt a szakaszát. És emlékeztet, hogy amikor Kohl kancellár és Reagan amerikai elnök egyszer együtt látogatott meg egy német katonai temetőt, amelyben Waffen SS-katonák sírjai is voltak, Grass nyilvánosan megbélyegezte az akciót.

- Nem pusztán önéletírás a Hagymahántás közben - magyarázza a fordító. Szól az emlékezésről és a felejtésről, de leginkább fejlődésregény. Grass leírja, milyen hatások érték akkoriban, "mi akadályozta abban, hogy föltegyen bizonyos kérdéseket". Miért nem volt számára riasztó a Waffen SS sem, és hogyan józanodott ki, amikor Schirach a nürnbergi perben beismerte az elkövetett szörnyűségeket. Elszámolás az élettel, nyolcvanhoz közeledve.

Vajon a végső? Talán nem. A fordító emlékszik, egyszer Grass titkárnője elejtette: "a főnök már megint kotlik valamin".

Günter Grass nemrég megjelent rajzos verseskönyvében, a Dummer Augustban a Pellengéren címû költemény idézi a regény fogadtatását