Államosítás az Orinoco olajmezőin
A Caracastól 300 kilométerre lévő Jose olajfinomítónál ünneplő munkások örömujjongása közepette jelentette be Hugo Chávez venezuelai elnök, hogy átvették az ellenőrzést az Orinoco folyó térségében lévő, eddig amerikai, francia, norvég és brit vállalatok által működtetett négy olajmező felett is. (A chávezi új alkotmány mondta ki a kőolaj visszavételét nemzeti tulajdonba, s tavaly a kormány már megállapodott többségi részesedéséről a külföldi vállalatokkal az ország többi olajmezőin.) A keddi eseményhez az Oroszországtól vásárolt néhány Szuhoj vadászgép átrepülése adta meg a kellő nyomatékot. Chávez hangsúlyozta, hogy ezzel eltemették a 90-es években "olajnyitásnak nevezett perverz privatizációs folyamatot". A szocializmus építéséhez elengedhetetlen, hogy az ország fő természeti kincse visszakerüljön a nép tulajdonába, a kőolaj kitermelésének profitja ne a multinacionális cégeket gyarapítsa.
Az Orinoco folyó övezetében - a világ eleddig ismert legnagyobb kőolajlelőhelyén - tevékenykedő hat multinacionálisból a brit BP, az amerikai Exxon Mobil és Chevron, a francia Total, és a norvég Statoil a múlt héten aláírták az elvi megállapodást az államosításról. Az amerikai ConocoPhilips a kivétel, de ez a cég is jelezte, hogy készek az együttműködésre, amennyiben a venezuelai kormány elfogadható feltételeket kínál.
A venezuelai kormány június 26-ig szeretné a részletekről lefolytatni a tárgyalásokat a külföldi cégekkel, beleértve a kárpótlás kérdését is. A kiindulópont az, hogy az olajkitermelésre olyan vegyes vállalatokat hoznak létre, amelyekben a venezuelai állami olajtársaságnak (PDVSA) minimum 60 százalékos részesedése lesz. Chávez keddi beszédében jelezte, hogy számol a külföldi cégek maradásával. Ám éreztette, hogy a multik eddig a koncesszióba kapott területeknél jóval nagyobb körzetben tevékenykedtek, illetve rablógazdálkodást folytattak. Mindennek a kárpótlási alkudozáskor lehet jelentősége.
A hat vállalat az elmúlt évtizedben mintegy 17 milliárd dollárt fektetett be az Orinoco körzetében, amelynek mai értékét a megszólaltatott amerikai szakértők majd 30 milliárdra teszik. A térségben napi 600 ezer hordó további különleges finomításra szoruló nehéz kőolajat hoznak felszínre, majdnem egyötödét Venezuela napi 3,3 millió hordós kitermelésnek. Az AP hírügynökség hivatkozik olyan szakértői véleményekre, amelyek szerint Venezuela képtelen lenne a külföldi technológia nélkül hatékonyan kitermelni és finomítani az ottani nehéz kőolajat. Ugyanakkor a multik is érdekeltek a maradásban, hiszen Venezuela jelenleg az Egyesült Államok negyedik fő olajellátója, s kedvező a földrajzi közelség is. Az 55 ezer négyzetkilométer kiterjedésű Orinoco térségében becslések szerint 316 milliárd hordó olajat rejt a föld mélye. Ezt az adatot azonban még egy 2008-ban befejeződő vizsgálatnak kell megerősítenie, s akkor Venezuela kőolajtartalékai hivatalosan is megelőznék Szaud-Arábiáét, a jelenlegi világelsőét is. Amennyiben a hat érintett külföldi cég mégis inkább a kárpótlásos kivonulás mellett döntene, akkor Chávez szerint helyükre beléphetnek a befektetési lehetőségek iránt érdeklődő kínai, indiai, brazil és argentin állami olajtársaságok.
Idén egyébként Chávez kormánya már állami tulajdonba vette az ország legfontosabb magán elektromos vállalatát és a legnagyobb távközlési céget. Az Electricidad de Caracas 82 százalékos részvénytöbbségéért Venezuela 740 millió dollárt ajánlott fel az amerikai tulajdonú AES-nek, a CANTV-ben lévő 28 százalékos részvénycsomagért pedig 572 millió dollárt a szintén észak-amerikai Verizon Communications-nak.