Egy 24 éves komlói fiatalember édesanyja keresett meg nemrégiben a fenti szavakkal. Az édesanyák elfogultak, ezért inkább Gábor védőjét, Hidegné Csernik Arankát kértem meg, avasson be a történetbe. A pécsi jogász bevallotta, hogy betege ennek az ügynek, merthogy ő is biztos Gábor ártatlanságában. Ezek után elolvastam a per iratanyagát. Elképedtem: Gábort valóban meggyőző bizonyítékok nélkül ítélték el első fokon. A terhére rótt bűncselekmény 2004. március 15-én történt Komlón. Az említett napon három, az arcába sapkát húzó férfi behatolt egy idős házaspár otthonába, és kirabolta a két embert. A rablók ékszereket és valutát zsákmányoltak, egymillió forint értékben.

A komlói rendőrség a bűntett után pár nappal meggyanúsított négy komlói fiatalembert, akik közül az egyik Gábor volt. A gyanúsítást a nyomozók két tizenéves fiú vallomására alapozták. A két fiú a környékbeli fiatalok kedvenc találkozóhelyén, egy tízemeletes panelház oldalánál - állítólag - hallott a négyektől néhány elejtett szót arról, hogy tervezik az idős házaspár kirablását. Egy nappal később már azt hallották, hogy a négyek már arról suttognak: a rablást végrehajtották. A tanúk pár hét múlva visszavonták vallomásukat, és attól kezdve azt állították, hogy semmit sem tudnak a történtekről, s amit előzőleg mondtak, azt a rendőrök adták a szájukba.

A gyanúsítottak tagadták a bűncselekményt. A vizsgálat során nem kerültek elő az elrabolt értékek - pedig a gyanúsítottaknál a bűntény másnapján házkutatást tartottak -, s a négy elkövető közül csak egynek találták meg a szagnyomát a bűntény helyszínén. A négy fiatalember ellen az ügyészség vádat emelt. A vád szerint a rablást hárman követték el, a banda negyedik tagja a ház közelében őrködött. (Arra, hogy valaki őrködött a háznál, egyetlen adata sem volt az ügyészségnek.) A bizonyíték-szegény vád megállt a komlói bíróság előtt: a három rablót 7-7 évi, a banda őrködő tagját négyévi börtönre ítélték.

Gábor az ítéletet követően összeomlott. A per előtt biztos volt abban, hogy nem találhatják bűnösnek, hisz négy ismerőse is alibit igazolt neki. Az is az ő igazát erősítette, hogy a rablás egyik sértettje határozottan és többször is kijelentette: a 190 centis Gábor nem lehetett a bandában, mivel az elkövetők jóval alacsonyabbak voltak nála. A bíróság ezt figyelmen kívül hagyta, s Gábor tanúit - mivel azok a fiatalember barátai - meg se hallgatta.

Megismerve a peranyagot, igazat adtam Gábor édesanyjának, de arra kértem, várjuk meg a másodfokú ítéletet, miután nehezen képzelhető el, hogy egy ilyen ítélet jogerőre emelkedjen. A napokban a Baranya Megyei Bíróság újra tárgyalta az ügyet, és az ítéletet hatályon kívül helyezte. A másodfok tucatnyi pontban találta elhibázottnak a komlói bíróság állásfoglalását. Az ügyet újból a komlói bíróság fogja tárgyalni első fokon. Addig is az előzetes letartóztatásban lévő vádlottakat szabadlábra helyezték.

A megyei bíróság szóvivője szerint megnyugodhatunk, hisz lám: a bíróság képes korrigálni a hibáját. Gábor édesanyja kicsit másképp látja: ő még most sem tudja felfogni, hogy fiát - első fokon - bizonyíték nélkül elítélték, és 17 hónapig fogva tartották.

Gábor csaknem belebolondult abba, hogy ártatlanul ült a börtönben. Azóta is azt találgatja: miért rá gyanakodott a rendőrség? Azt feleltem neki: talán azért, mert nem volt munkahelye, és céltalanul tengett-lengett. Ezzel nem vitatkozott, s ígérte, hogy mostantól tudatosan él. Dolgozni fog, nem hagyja el magát, a rács mögött megtanulta értékelni a szabadságot.

Megkerestem azt a két fiatalembert, akiknek a visszavont rendőrségi vallomása alapján a komlói bíróság bizonyítottnak látta, hogy Gábor és társai a rablók. Egyikük nekem is megerősítette, hogy semmit sem tudott a rablásról, s a rendőrség kimerítő, éjszakába nyúló kihallgatással vette rá, hogy írja alá az eléje tett vallomást. Hogy mivel törték meg? Állítólag néhány hangos szóval, meg azzal, hogy utaltak arra: jobb, ha nem ugrál, hisz ő nem sokkal korábban elkövetett egy milliós kárt okozó gyújtogatást. Az akkor még csak 18 éves fiú megijedt, hogy baja lehet abból, ha nem működik együtt a rendőrséggel, ezért azt mondta, amit vártak tőle. (A bíróságon vallomást tettek az ügyben érintett rendőrök, s ők azt állították: a kihallgatás szabályosan folyt, és semmire sem kényszerítették a tanút.)

A másik tanú is belement, hogy találkozik velem, ám ő végül visszalépett. Neki - mint az a periratokból kiderül - szintén volt egy büntetőügye, egy lopás, s tartott a nyomozóktól. Ezért vallotta először azt, amit - úgy gondolta, hogy a rendőrök - hallani akartak tőle. Az azóta is munka, elfoglaltság és cél nélkül tengődő fiatalembert az édesanyja beszélte le arról, hogy találkozzon velem. Az asszony telefonon ezt mondta:

- Nem engedem, hogy a fiamat kérdezgesse! Ő egy húszéves, oktalan gyerek, azt szed ki belőle, amit akar. A végén még őt csukják be. Engem nem érdekel, hogy mi lesz azzal a négy emberrel! Nekem az a fontos, hogy az én fiam megússza!

Tíz évet ült ártatlanul egy sorozatgyilkosnak vélt férfi

Nem kevesebb mint 11 ember megölésében mondta ki bűnösnek az esküdtszék a 40 éves Chester Turnert Los Angelesben hétfőn, és a sajtó szerint az ügyészség halálbüntetést indítványoz.

A The Los Angeles Times beszámolója szerint Turner 1987 és 1998 között a város egyik szegénynegyedében megölt tíz asszonyt, és áldozatául esett az egyikük magzata is. A legtöbb nő hajléktalan vagy prostituált volt, s a tettes megerőszakolta, majd puszta kézzel - illetve néhány esetben egy dróttal - megfojtotta őket.

A háromhetes tárgyalás során kiderült, hogy Turner, aki kábítószerekkel kereskedik, többnyire kihalt sikátorokba vonszolta áldozatait. Mivel egyetlen gyilkosságnak sem volt szemtanúja, az ügyészség a vádat leginkább DNS-nyomokra - köztük spermamaradványokra - alapozta. A védelem azt hozta fel, hogy a nők a dílernek rendszerint szexuális szolgáltatásokkal "fizettek" a kábítószerekért, s ezért a sperma nem szolgálhat bizonyítékul a gyilkosságokra.

A nyomozó hatóság a DNS-nyomok elemzése során jutott el Turnerhez - aki akkoriban nemi erőszak miatt nyolcéves börtönbüntetését töltötte -, egy újabb keletű adatbank útján, amelyben a bűnözők genetikai "ujjlenyomatait" őrzik. A DNS azonosítása nyomán szabadon is bocsátottak egy férfit, akit tévesen ítéltek el a gyilkosságok miatt, s aki addigra már tíz évet leült az életfogytiglani büntetéséből. (MTI)