Mint tudják, május 1-jétől (micsoda impertinens cinizmus, penetráns arrogancia, arrogáns impertinencia épp a munkásság hagyományos ünnepére időzíteni az újabb népnyúzó intézkedést) eltörlik a magyar föld színéről a 98-as oktánszámú benzint, mindannyiunk szeretett extráját. Nincs az a duplalámpás-ezerötös-tulaj, aki ne morzsolna el egy könnycseppet a 98-asért. Óhatatlanul vetődik föl a kérdés: kinek állhatott útjában a 98-as? Honnan ez a fékevesztett, irrracionális düh a 98-as iránt? Talán csak nem hely kell a benzinkutaknál az orosz kőolaj-származékoknak? Nem elég cirill betűs a 98-as, mi?! Vagy éppen egy közelebbről meg nem nevezett, feltűnően nagy orrú közel-keleti népcsoport próbálja rátenni a kezét a Kárpát-medence stratégiai fontosságú energiahordozó-kereskedelmére?

A pártállam finánctőkével szövetkezett utóvédharcosai páros lábbal tipornak le mindent, ami nem elég idegenszerű.

Vagy tán a szélsőbaloldali számmisztika vezérli a sunyin megbúvó döntéshozókat? Mikor is aratott diadalt a reménység polgári Magyarországa a múlt sötét erői felett? 98-ban. Véletlen, hogy pont az utolsó tisztességes, csalás- és ügynökmentes választás évszámát akarják kiradírozni a nemzet fejéből? Az új baloldal luxusmatematikája legszívesebben kitörölné a 98-at a természetes számok közül, értjük, persze. A 98 egyébként pontosan egy és háromnegyedszerese az 56-nak. Túl sok itt a véletlen.

Ha veszni hagyjuk a 98-ast, akkor vajon mi tartja majd viszsza őket a 95-ös megszüntetésétől? Hova vezet ez? Az oktánszámok sorsa az összetöpörödés ebben a hazában, amelyet épp úgy zsigerel ki az új arisztokrácia, ahogy tették régen a magyar nép idegen elnyomói.

Sőt, még úgyabbúl. Mert még maga Sztálin sem mert a 98-as benzinhez nyúlni, még II. József vagy Batu kán sem.

Az Apró-villa nyirkos falai mögött ördögi terveket szövögető klikknek semmi sem szent, ami magyar; ők, a milliárdjaik vaskordonjai mögül cinikusan ki-kiröhögő kiváltságosok érzéketlenek az emberek szenvedései, küzdelmei iránt, nekik sosem volt gondjuk hó végén a villany vagy a gázszámlával, nekik sosem kellett harmincéves 125-ös Polskiba extrát tankolniuk, ők az előző rendszer uraiból pillanatok alatt vedlettek át a pénztőke helytartóivá, a spekuláció, az ügyeskedés hercegeivé.

Az öltöny elegánsabb lett, az óra aranyabb, de a stílus, a módszerek semmit sem változtak az ötvenes évek óta. Éppen úgy forgatták ki jogaiból a 98-ast, mint ahogy Rákosiék a kuláknak bélyegzett parasztokat. Vagy ahogyan kiforgatták Kövér László köteles beszédét. A gátlástalanság, az erőszakosság és a kapzsiság eltakarította útjából a 98-ast. Vajon ki lesz a következő?