Mára ebből - nálunk legalábbis - az maradt, hogy legalább ilyenkor nem kell dolgozni, egyebekben azonban szinte azonosíthatatlan az egyetlen nemzetek feletti (alatti, melletti - ez most mindegy is) kötődésű politikai ünnepünk tartalma.

Még a formája is: sör, virsli - csak ez maradt belőle, szokták mondani, elhagyva azonban, hogy ingyenvirsliről lenne szó szabály szerint, valamiféle szolidaritási szimbólumként.

Ez is maszatolódik szét.

A háttérben viszont egy hír, történetesen tavaly április végéről: "Az MSZP választmányi tagjai múltidézéssel kezdték el a tanácskozást. Koltai Róbert Csocsó című filmjének legemlékezetesebb pillanatait nézték meg. Főleg a május 1. múlt rendszerbeli megünneplése keltett nagy derültséget a választmányi tagok körében. A vidám percek után Simon Gábor választmányi elnök bejelentette, hogy az MSZP idén is megünnepli május elsejét a Városligetben."

Ez a hír megbízhatóan tartja magát ebben a formában a rendszerváltozás óta, persze Csocsó nélkül. Az MSZP megünnepli május elsejét, de nagyon szégyenlősen. Ugyanúgy nem akarja csinálni, mint amikor a dolgozók nagy seregszemléje zajlott a Felvonulási téren, mintegy bezsilipelve aztán az embereket a kötelező vidámság ligetébe. Így tehát nem, másként pedig... nos, a munkásmozgalomé is egy hagyomány, amely visszacsúszott történelmi csigaházába bizonyos ismert évtizedek alatt. Még csak pillanatokra mutatkozik valamiféle korhoz igazítottabb formákban.

De a szocialisták legalább odamennek.

A Fidesznek viszont, ha valamikor, most kellene osztálydemonstrációt tartania, hiszen Orbán Viktor szerint plebejus párttá váltak. Így hát plebejus polgári majálist tartanak, vagy polgári plebejust, ahogy kevésbé képtelenség leírni, mert a polgári kötődést sem vetették le. Így tarthatnak tehát munkástagozati köszöntőt, de történetesen vezetőik nélkül, mert ők ezt a május elsejét Brüsszelben töltik, európai konzervatív pártmegbeszélésen. Tavaly viszont itthon voltak: éppen május elsején tartotta a párt a választási vereség utáni nagygyűlését a budai Várban, e tradicionális plebejus sugallatokkal kevéssé terhelt térben, ahol egyetlen mondat erejéig sem tértek ki arra, volna itt valami nemzetközi ünnepnap is. Jó, alig van már nálunk vasmunkás, bányász, és nem egyszerű a plebejus gondolkodás egyházi és világi hagyományellenességét, magántulajdon-utálatát összehozni a Fidesz eddigi önképével, csak azért, hogy a plebejusság másik oldalán le lehessen arisztokratázni az ellenfelet, mindez érthető, ám e napból mégis kiírja a vezető polgári erőt.

A középosztályt körülállványozó MDF, vagy a sikeres verseny pártjának szerepére kandidáló SZDSZ sem éppen május 1.-konform e meghatározásaiban.

Mi marad még?

A szakszervezetek fogyatkozó becsületüket ezen a napon kicsit restaurálhatják. Ők tényleg megpróbálják.

Ezzel együtt is a legerősebben a kérdések jönnek fel. Hogy például nem kellene-e az Itt van május elseje, énekszó és tánc köszöntse kezdetű dalemlékművet fordított szórenddel visszahozni: Van itt május elseje?

A munka ünnep-e?

Annak idején - nagyon archív képeken látni - ünneplő ruhákban jártak tüntetni a munkások vagy akik velük voltak.

Lehet-e még ezzel a képpel mit kezdeni? Vagy éppen csak kereteztessük be? Azzal is munkához jut valaki? Lássuk be, a szintézisek idejét éljük? Mint maga a virsli: a vöröshús-félékhez tartozik, ízerejét viszont a fehér bors adja. Az egyik legkedveltebb hazai húsféleség, fő forgalmazói immár a nagy áruházláncok, bár a kisközértek kedvence, a parizer még veri.