A bezárt bánya bosszúja
M. Zoltán, a Veszprém megyei nagytárkánypusztai szociális intézmény 34 éves lakója április 22-én kiment horgászni a közeli Darvas-tóra. Több társa is látta őt pecázni. Az enyhén értelmi fogyatékos férfi fél 12 tájban visszament az alig öt percre lévő intézetbe, ahol megebédelt, majd szólt, hogy visszamegy a tóra. Pár perccel múlhatott déli 12 óra. Ekkor látták őt utoljára. A gyalogösvény átvezet a Darvas-tó partjának azon a részén, amely pontosan 12 óra tíz perckor váratlanul beomlott.
- A tragédia pillanatában ketten horgásztak a tónál, mindketten a lezúduló víz hatalmas robajára figyeltek fel - mondja Hegedüs Ákos, a terület tulajdonosának, a Csabrendek-Sümegi Sporthorgász Egyesületnek a titkára. - Akkor már a partfal nagy része eltűnt egy óriási kráterben, és folyamatosan ömlött bele a horgásztó vize. Valószínű, hogy épp Zoltán alatt szakadt le a part, márpedig akkor egyetlen másodperc alatt eltűnt a mélyben.
Nem volt szemtanúja annak, hogy M. Zoltánt elnyelte volna a föld. Ezért a tapolcai rendőrkapitányság eltűnés miatt körözi a fiatalembert. Ahogy Dániel-Tóth Zoltántól, a megyei rendőr-főkapitányság szóvivőjétől megtudtuk, a hatóság azt feltételezi, hogy M. Zoltán még él.
Az biztos, hogy a fiatalember nem tévedt el a környéken, hiszen csaknem két napig egy hetvenfős mentőcsapat kutatta át a tó tíz kilométeres körzetét. Csak épp a beomlott kráterben nem keresték. Ott ugyanis nem lehet. Jelenleg még a megközelítése is életveszélyes: egyelőre senki nem ismer olyan technológiát, amelynek segítségével egyáltalán be lehetne hatolni a vízzel és iszappal elárasztott föld alatti járatrendszerbe.
A Darvas-tó alatt egykor egy bauxitbánya működött. A MAL Zrt. többségi tulajdonában lévő Bakonyi Bauxitbánya Kft. állami vállalatként működő jogelődje 1975-ben mélyműveléssel bányászta ki a Nagytárkány I-es nevet viselő bányatelken a 11-es számú bauxitlencsét. A kitermelés befejezése után egy nagyjából 20 méter magas üreg maradt a földben.
- Az elhagyott bauxitbányák fölött általában 3-5 éven belül behorpad a földfelszín, kialakul egy 7-8 méter mély katlan, amely a későbbiekben már nem mozog tovább - mondja Kovacsics Árpád, a MAL Zrt. vezérigazgató-helyettese. - Azokban a mélyedésekben, ahol a föld magas agyagtartalma miatt erős a vízzáró réteg, kis tavak alakulhatnak ki. Ezeknek nincs lefolyásuk, a vízutánpótlást a csapadék és a befolyó felszíni vizek adják. Ilyen képződmény a Darvas-tó is.
Kovacsics Árpád szerint érthetetlen a partfal beomlása, az eddigi szakmai tapasztalatok alapján ugyanis ez nem következhetett volna be. 32 éve befejezték a 11-es számú bauxitlencse kitermelését, tavaly megszűnt a bányatelekre vonatkozó bányászati joguk is. Ennek ellenére a MAL Zrt. felállított egy geológusokból, hidrogeológusokból, bányamérnökökből álló bizottságot a történtek kivizsgálására. Mivel a mélyművelésű bánya fölött épületek is vannak, fel kell tárni, hogy veszélyben vannak-e ezek az ingatlanok.
- Egyelőre csak feltételezéseink vannak az okokról - mondja a vezérigazgató-helyettes. - Így elképzelhetőnek tartjuk, hogy mivel az utóbbi időben csökkent az ivóvízkivétel a környék kútjaiból, talán megemelkedett a földben a karsztvíz szintje, ami váratlan geológiai változásokat idézhetett elő.
Azt nem tudni, mi lesz a tó sorsa. A tó vízének nagy része eltűnt a mélyben. Csak a most kezdődött geológiai vizsgálat döntheti el, hogy megmenthető-e egyáltalán a horgásztó. A szakemberek többsége azt mondja, természeti katasztrófáról van szó, amelynek bekövetkeztéért senki sem felelős.
- És ki fedezi majd a kárunkat? - kérdezi Hegedüs Ákos.
M. Zoltán nevét a rendőrség legfeljebb 20 évig tarthatja fönn a körözési listán, öt év múlva a hozzátartozói kérhetik a halottá nyilvánítását. Bár nem kizárt, hogy élve előkerül, a legvalószínűbb mégis az, hogy a teste valahol az egykori bauxitbánya járataiban nyugszik. Holttestének felkutatására jelenleg sem technológia, sem pénz nem áll rendelkezésre. A haláláért - a jelek szerint - senki sem felelős.
