Martonyi Fialának: "Kicsit félvállról vettem az akkori történetet 21 évesen"
(Az Élet és Irodalomban megjelent információkat lapunkban ismertettük.)
Fiala János előzetesen azt kérdezte, mit jelent ennek a történetnek a felbukkanása Martonyi János számára, melyre válaszul azt kapta, hogy „valakinek, valakiknek érdekében áll politikai támadást indítani… nyilván arra is megvan az elképzelésük, hogy ezt miért épp most teszik. Mivel az elmúlt időszakban markánsabban nyilvánultam meg a hazai állapotok tekintetében, így arra gondolok, hogy ez egyfajta válasz. A megjelent adatokkal, cikkekkel kapcsolatban az a gond, hogy a kiinduló pont hamis és rágalom, ugyanis az, hogy én fedőnéven jelentettem volna, ez hazugság. Ez csak úgy orvosolható, ha én jogi lépéseket teszek. Nekem akkor ott, abban a helyzetben be kellett számolnom bizonyos útjaimról. Az, hogy ezt ők információnak tekintették, informátornak neveztek, fedőnevet adtak, dossziét készítettek erről, kommentálták, értékelték az én beszámolóimat, erről nekem nem volt tudomásom."
"Amúgy én is megkérdeztem most szakértőket és ez az akkori szabályokkal is ellentétes volt. Nyilván egy buzgó rendőrtiszt úgy gondolta, hogy neki most itt eredményt kell produkálnia, és mivel ott volt egy 21 éves gyerek, aki nemrég jött haza egy európai körútról, ahol egy 2-3 hetes tanfolyamot is elvégzett - amiről később derült ki számomra, hogy a Szabad Európa szervezte -, amiről mások, akik ott voltak, hazajelentettek - nem tudom, kik voltak azok -, így egy évre rá elővettek, hogy itt valami gond van, mivel részt vettem egy tanfolyamon és nem közöltem senkivel, márpedig felhívjuk a figyelmét, hogy a kémkedést halálbüntetéssel sújtják. Ezután kértek, hogy írjam le, mi volt azon a tanfolyamon, ami az akkor viszonyok között egy érthető dolog volt. Az viszont már nem, hogy ezt követően fedőnevet adnak nekem, és úgy tüntetnek fel, mint egy beszervezett ügynököt, tehát egy koncepciót építenek fel erre a jelentésre. Ez az akkori idők szelleme. Hozzáteszem, hogy mindeközben a III/III-as jelentések rólam beérkeztek ugyanerre az íróasztalra, melyben évfolyamtársaim jelentik, hogy ellenséges tevékenységet folytatok és ellensége vagyok a szocializmusnak. A tanfolyamról érkezett jelentések is ezt erősítik, ugyanis onnan azt írták, hogy várom az amerikai csapatok érkezését, és ellensége vagyok a szocializmusnak. Ezt akkor az a tiszt nekem akkor meg is mutatta”, fejtette ki Martonyi.
Fiala azon kérdésére, miszerint miért maradt el az, hogy mindezt megelőzve áttekintse a róla készült iratokat és tisztázza a vele kapcsolatos esetleges kérdéseket, Martonyi azt válaszolta, hogy a Mécs bizottság kapcsán kérte ki az iratait 2002-ben. „Akkor értesültem arról, hogy létezik ez a dokumentum. Függetlenül ettől tudtam, hogy valami van, mert Antall József miniszterelnökkel beszéltem erről annak idején, ő ismerte a tényeket és a végkövetkeztetése az volt - melyet másokkal is közölt tudomásom szerint -, hogy ez a dolog szerinte rendben van és semmi számomra felróhatót az én esetemben nem lát. Azok az iratok, melyeket Kende Péter az ÉS-ben megjelentetett, nagy valószínűséggel - mivel még nem olvastam az adott írást, így csak feltételezem - azonosak azzal, amiről itt beszéltem. Bizonyára sok hamisítás is van bennük, de amíg nem ismerem a cikket és a megjelentetett anyagot, addig nem szeretnék erről bármit is állítani. Azért nem jöttem elő már korábban ezeknek a dokumentumoknak az előzetes magyarázatával, ismertetésével, mert részint nem éreztem, hogy ez oly mértékű folt a múltamban, amely ezt indokolná."
"Mérlegeltem és arra a következtetésre jutottam, hogy ebben velem szemben felróható elemek nincsenek, de nem mondom azt, hogy ez egy kellemes dolog. A mai fejemmel, a mai ismereteimmel már nem mennék el arra a szabadegyetemre, mert ahogy azt édesapám akkor előre megjósolta - édes fiam, ebből még baj lehet - tényleg gond kerekedett belőle. Hozzáteszem, hogy később, amikor 1979-ben visszatértek ezek az illetők - mert a jelentést követően eltűntek az életemből 1968-ban -, amikor szerettem volna kimenni Brüsszelbe és közölték, hogy jelentsek majd onnan, akkor már érettebb fejjel azt mondtam, hogy akkor inkább nem megyek Brüsszelbe, mert én ilyet nem vállalok. Akkor jelezték, hogy más időket élünk, az csak önkéntes alapon megy, menjek nyugodtan, nem kell jelentenem.”
A riporter által felolvasott cikkrészletből, melyen azt taglalja a dokumentum, hogy Martonyi 600 forintot átvett a jelentéseiért Martonyi azonnal jelezte, hogy ez az írás teljesen hamis. „Hogy miért volt érdeke Jójárt Istvánnak, azt nem tudom, nehéz lesz már őt erről megkérdezni.”
Fiala jelezte, hogy nem szeretne részletekbe belemenni, és idézi Martonyi egyik tegnapi reakcióját, miszerint ő nem adott jelentést személyekről, melyre Martonyi visszakérdez: „Hát beszámoltam én személyekről? Itt egy összemosás történik, mely szerint én III/III-asként jelentettem volna valakikről. Jójárt István pontosan tudta, hogy ezt nem fogom megtenni, hiszen ismertek, mivel olvasták rólam a jelentéseket.”
Arra a kérdésre, hogy 2005-öt követően, mikor már nem volt közszereplő, miért nem adott ki kommünikét, vagy miért nem adta bárminemű jelét, hogy ilyen dolog megtörtént az életében - bár Fiala megjegyzi, hogy itthon az ilyen cáfolatokat "Freudilag" úgy olvasnak, mintha állítás lenne - Martonyi úgy reagált, hogy „megadta ön is a választ. Lehetett volna írni egy kis novellaszerű visszaemlékezést ezekről az eseményekről, mely valószínűleg azt a következtetést eredményezte volna, hogy itt valami komoly gond van és ezért próbálja magát az illető mintegy elővágással tisztára mosni. Ezen már értelmetlen elmélkedni, mert ezen már túl vagyunk. Nekem volt egy életpályám, életcélom, ma is megvan, nem hagytam el a hazámat… Hozzátenném, hogy én egy kicsit félvállról vettem az akkori történetet 21 évesen, mondván semmi gond, úgyis disszidálni fogok és akkor tehetnek nekem egy szívességet. Végül is nem disszidáltam,megéltem egy rendszerváltást is, az én életem arról szólt, hogy ezt az ország felzárkózzon, európai legyen, s ehhez egy csekély hozzájárulásom talán volt. Közéleti szerepre sosem vágytam, miniszter sem akartam lenni, akik ismernek, ezt pontosan tudják rólam, s később sem volt olyan ambícióm, hogy valami magas posztra jussak. Ami feladatot kaptam, azt megcsináltam, s ez így lesz a jövőben is. Maradok az, aki voltam.”
Arról, hogy a '88-as MSZMP-be való belépése és ezek kapcsán milyen megítélés alá kerülhet a ma embere számára, Martonyi jelezte, hogy akkor is figyelték őt és ellenséges személyként ítélték meg. „A pártba való belépésem valóban egy idegen mozzanat volt, bár ’88-ban történtek dolgok, tehát erre is van magyarázat, csak nem érdemes magyarázkodni. Összegzésként annyit elmondhatok, hogy megvizsgálom ezt a helyzetet és a megjelent írásokat és annak függvényében teszek lépéseket, akár jogi úton. Egy biztos, a munkakedvem, lendületem ettől nem csorbult és továbbra is teszem a dolgom, ahogy eddig is.”
Kende Péter a műsorban kifejtette Fiala kérdésére reagálva, hogy nyilvánvalóan ennek a történetnek kapcsán módosulhat majd Martonyi korábbi mondatainak a megítélése, különös tekintettel arra, hogy Martonyi majd minden beszédében az erkölcsöt, erkölcsösséget említi, márpedig ez 2002 után nem túl szerencsés. „Az a korrektséghez tartozik, hogy azt nem lehet biztonsággal állítani, hogy Martonyi átvett 600 forintot a jelentéseiért. Abban viszont, hogy ezek a jelentések elkészültek a BM III/II számára, és ezeket Martonyi János adta, abban halálosan biztos vagyok és lehetek is. Bizonyos periférikus kérdésekben nem lehetek biztos.”
(A Pont FM 88.1 rádióban elhangzott beszélgetés leiratát Fiala János műsorvezető engedélyével tesszük közzé.)
