Csányi nagyobb halról álmodik
- Mi a cél?
- Többféle cél létezik. A bankkal kapcsolatos célom, hogy egy nagy európai pénzügyi csoportot hozzunk létre. Amikor átvettem az OTP Bankot, az volt a kérdés, hogy az első ezer hitelintézet között lehetünk-e Európában, mert volt, amikor ott voltunk, volt, amikor éppen kiszorultunk. Ma stabil a helyünk az első ötvenben. Jó volna bekerülni az első húsz-huszonöt közé.
- Van erre önállóan esély? Európában és a régióban is épp fúziós láz tombol a bankok között.
- Egyre kevesebb szereplő lesz a piacon, így akkor is javul a helyezésünk, ha nem csinálunk semmit. De a viccet félretéve: jó esélyt látok arra, hogy 2010-re fúzió nélkül is 25 milliárd euróra vigyük fel az OTP Bank piaci értékét, miközben a fiókhálózatunkat 1900-asra bővíthetjük. Azt majd az időszak végén, 2009-ben vagy 2010-ben lehet eldönteni, hogy az azt követő négy-öt évben hogyan menjünk tovább. Ha a bankegyesülések ilyen ütemben folynak, esetleg érdemes lesz nekünk is mérlegelni egy ilyen lehetőséget.
- Az azért nem mindegy, ki az, aki mérlegelhet. Egy kisebb méretű pénzintézetnek erre kevesebb a lehetősége.
- Ez a működés hatékonyságán múlik. Van nem egy az első ötven európai bank között, amelyiknél jobb eredményt tudnánk elérni annak működési feltételeivel. Ha ezt a befektetők is így látják, akkor minden lehetséges.
- Az szóba nem jön, hogy az OTP Bank felvásárlási célponttá váljon?
- Szóba kerülhet, de csak máshol. Korábban is érdeklődtek a bank iránt, és mi udvariasan elhárítottuk az érdeklődést. Nálunk egyelőre nincs szó erről. A befektetőink is rosszul járnának egy ilyen akcióval. Persze elérhetnének akár 30 százalékos árfolyam-emelkedést. Ám csak egyszer. Miközben ha függetlenek maradunk, és megvalósítjuk a terveinket, akkor minden évben hasonló mértékű, 25-30 százalékos részvényárfolyam-emelkedést produkálhatunk 2010-ig. És ez után még mindig lehet gondolkodni egy felvásárlási ajánlaton. Persze akkor sem szeretném, ha ezt az utat kellene választani.
- Miért van az eladás ellen?
- Ha a programunkat teljesíteni tudjuk, akkor esélyünk van arra, hogy mi vásároljunk fel egy nálunk nagyobb pénzintézetet. Akkor meg tudjuk győzni a befektetőket, hogy finanszírozzanak egy ilyen tranzakciót.
- A kis hal lenyeli a nagyot?
- A Royal Bank of Scotland hatszor kisebb volt a National Westmister Banknál, amikor megvásárolta azt. Csak azért tudta megtenni, mert a befektetők elhitték, hogy jobban tudja majd üzemeltetni azt a pénzintézetet. Egy olyan út után, amit bejárni tervezünk, nekünk is hinni fognak.
- Ám most leállt a bank a terjeszkedéssel. Úgy tűnik, túl sokat ettek, nehéz megemészteni.
- Nincs baj a gyomrunkkal. Nem álltunk le, csak 2007-ben nem tervezünk több akvizíciót, kis szünetet tartunk. Már rövid távon is óriási a növekedési lehetőségük a megvásárolt bankoknak. Most kell elfoglalni a megfelelő pozíciókat azokban az országokban, ahol megjelentünk: van olyan piac, amelyen most kezdődik a hitelkártya-üzletág vagy a jelzálog-finanszírozás felfutása. Az OTP Bank immáron 260 millió lakosú piacon működik. Ez nekünk megfelelő méret.
- Az OTP Bank közelmúltbeli vezetőváltásait azért összekötötték azzal, hogy a pénzintézet új kihívások előtt áll.
- Tavaly három vezérigazgató-helyettes távozott, és voltak más személyi változások is, amelyek csak részben kötődtek a szervezeti változásokhoz. Természetes, hogy egy nemzetközi bankcsoportot új struktúrában kell irányítani. Az üzletágak irányítói az új modellben a csoport összes bankjánál felelősek a területükért. Így könynyebb kihasználni a szinergiákat, mint a régi rendszerben, amikor egy-egy magyarországi vezérigazgató-helyettes irányításával a leányvállalatok tulajdonképpen elkülönülve működtek.
- A személyi változások másik okaként emlegetni szokták, hogy a bank néhány területen lemaradt tavaly. Például nem reagált időben a kamatadó bevezetése adta lehetőségekre a befektetési alapoknál.
- Ez hiba volt. Jól beazonosítható, kiknek a hibája. Beleértve magamat is: rosszul értékeltük a helyzetet. De azóta az ügyfeleket részben sikerült visszaszerezni.
- Meddig folytatja itt a munkát? Ha megvették a hatszor nagyobb bankot, az elég lesz?
- Nem tűzök magam elé dátumokat. A tizenhatodik évemet kezdem itt, de még mindig találok magamnak érdekes feladatokat. Akkor fogom abbahagyni, amikor úgy látom: az OTP Bank stagnál, és nincs lehetőség a fejlődésre.
- Nem akar inkább Hawaiin koktélt inni és a Ferrariból nézni a naplementét? Mindenki erre vágyik, ön pedig meg is engedhetné magának...
- Hiányoznék a befektetőknek, és talán a kollégáknak is. Az ember nem gondolhat mindig csak magára.
- Mennyit foglalkozik a saját befektetéseivel?
- Viszonylag keveset, jobbára hét végén, péntek délután, szombaton, esetleg esténként, munkaidő után, úgy éjfélig. Jó menedzsment van minden társaságnál, létrehoztunk egy holdingot, amely kezeli a vagyonportfóliót, és tulajdonosi szempontból is kontrollálja a folyamatokat. Bízom abban, hogy az idén már nyereséges lesz a tej- és a húsüzletág is. Sikeres volt az összevonás, most új fejlesztéseken, új termékeken dolgozunk, új piacokat keresünk.
- És új befektetési lehetőségeket nem?
- Magyarországon nincs olyan felvásárlási célpontom, amelyről beszélni tudnék.
- Semmi Magyarországon?
- Nem igazán készülök újabb élelmiszer-ipari invesztícióra. A mostani cél a meglévő kapacitás jobb kihasználása, korszerűsítés és termékfejlesztés. Persze ha adódna egy olyan húsipari cég, amelynek jó a márkaneve, megfelelő a piaci részesedése, megvizsgálnám. De egyelőre ilyen most nem látható.
- A bank is már csak külföldön tervez vásárlást?
- Szívesen vennénk bankot Magyarországon, erre azonban csak olyan pénzintézetnél van esély, amely döntően a vállalati piacon tevékenykedik. Van olyan a lakossági piacon jelen lévő pénzintézet egyébként, még az eladósorban lévők között is, amely érdekelné a bankot. De úgysem kapnánk meg a versenyhivatal engedélyét például az FHB megvásárlásához. Nem valószínű, hogy további koncentrációt engedélyeznének. Hallottunk ugyanis a hírekben olyan állítást, hogy a lakossági piacon nincs verseny.
- Nem meglepő, hogy nem ért egyet a bankbizottság azon állásfoglalásával, amely szerint tulajdonképpen az OTP a verseny kerékkötője.
- Szívesen beültetném bármelyik kollégám székébe vagy akár a magam helyére is a szerzőket, hogy saját bőrükön érezzék, van-e verseny a magyar piacon.
- Bankot váltani tényleg nem egyszerű.
- A bankváltások aránya nálunk az egyik legmagasabb az Európai Unióban. Nem hiszem, hogy egyetlen bankpiaci szereplő ügyfélmozgása volna a verseny legjobb mérőszáma. Az ügyfelek rendkívül sok ajánlatot kapnak, és abban, hogy ezek közül az OTP Bankét választják és maradnak, talán van némi szerepe a szolgáltatások színvonalának is.
- A versenynek, illetve a hiányának nincs köze a kiemelkedően magas jövedelmezőséghez?
- A magyar bankrendszer jövedelmezősége, a tőkearányos nyereség nem jobb számos európai ország pénzintézeti szektoráénál. Az OTP jövedelmezőségi mutatóját jó néhány angol, holland vagy svájci bank eléri. Ott sincs verseny?
- Azért csak a magas nyereség miatt kell különadókat fizetniük.
- A költségvetés helyzete miatt kell fizetnünk, lassan már füstadót is. Az elmúlt évek adóváltozásai nem szolgálják a kiszámíthatóságot, ami viszont alapfeltétele a hosszú távú hitelességnek.
- Külföldi befektetőkkel szokott beszélgetni?
- Rendszeresen találkozom üzletemberekkel, bankárokkal, akiket érdekel a véleményem.
- Mit mond nekik?
- Összességében Magyarországon még mindig érdemes befektetni. Remélem, van esély arra, hogy stabilizálódjon a költségvetés, a gazdaság, és akkor csökkennek a vállalkozók terhei is. Most persze nyomasztó az erős forint - nehéz megjósolni, hogyan alakul a jövőben az árfolyam. Azok számára ez nehézséget jelent, akik exportra termelnek vagy termelnének, márpedig a befektetők többsége ilyen, hiszen az itteni piac nem túl nagy, tehát nem a piacméret miatt jönnek Magyarországra.
- Az egészségügyi reform teremt új lehetőségeket? Például a bank számára?
- Ha lesz új biztosítási modell, és megnyitják a piacot, azon megjelenünk majd. De hozzá kell tennem: vannak fenntartásaink. Annak idején részt vettünk a nyugdíjreformban is, magánnyugdíjpénztárat hoztunk létre, ám jött egy kormányváltás, és az ezen pénztárak számára fizetett járulék korábban törvényben rögzített emelése elmaradt, ami teljesen átírta a kalkulációkat. Az volna a jó, ha a befektetők biztosak lehetnének abban, hogy invesztícióik elhatározásakor a megfelelő alapfeltételek hosszú távon érvényesek maradnak, és van esély a megtérülésre. Persze tudom, hogy ehhez nagyobb társadalmi-politikai konszenzusra lenne szükség.
