A rendőröket egy köztársaságban "nem támadni kell, hanem támogatni őket. Nem becsmérelni, hanem becsülni..." Attól tartok, hogy a miniszterelnök elmulasztott különbséget tenni az ellentétes értelmű és értékű támadások között. Tudniillik azért is lehet támadni a rendőrséget, mert nem jól szolgálja a jogállamot, a demokratikus köztársaságot. S aki ezért támadja, az éppen a jogállamot védi. És a rendőrséget támogatja! A jogos támadás ugyanis támogatás. Egy rossz állapot támadása - a javulás támogatása.

Egy jogállamban minden állami intézménynek az a dolga, hogy a jogállamot szolgálja. De ezt egyik sem teszi tökéletesen. A tökéletesség birodalma a földi léten túl van, az e világi intézmények tökéletlenek, s tökéletesedésüket tökéletlenségük támadásával segíthetjük. Minél kevésbé tesszük ezt, annál tökéletlenebbek maradnak. Ez igaz országgyűlésre, kormányra, államfőre, ügyészségre, bíróságra, alkotmánybíróságra, önkormányzatra, tűzoltóságra, határőrségre és rendőrségre. A diktatúrában a rendőrség támadhatatlan, jogállamban támadható. S nem azért támadható, hogy e lehetőség kihasználását eleve helytelenítsük, hanem azért, mert a támadhatóságának fontos funkciója van. Ahol a véleménynyilvánítás szabad, ott minden állami intézményt és közéleti tényezőt érnek jogos és jogtalan támadások. Ez így természetes. Lehet a jogtalanok ellen tiltakozni. Kell is. Ha például azt állítják bizonyíték nélkül, hogy a rendőrség politikai utasításra összeverte a békésen ünneplő népet. Vagy ha törvénytelen és erőszakos megmozdulások fölszámolását és nekivadult vandálok megfékezését vetik a rendőrség szemére. De a támadást támadni "általánosságban" éppen olyan, mint a rendőrséget támadni "általánosságban".

Nem a rendőrség általában, hanem meghatározott rendőrök, vezetők, jogszabályok és körülmények támadhatók és támadandók (!) azért, mert a rendőrség nem tudta megvédeni a közszolgálati televíziót és önmagát, mert hiányoztak az azonosító számok, mert nem hiányoztak a viperák, mert helytelenül alkalmaztak gumilövedékeket, mert nem tudták megakadályozni, hogy a békés szándékú és a romboló szándékú tömegek összekeveredjenek, mert sok embert a legitim rendőri feladatoktól teljesen függetlenül brutálisan összevertek, mert számos jelentős ügy nyomozása elakadt vagy vakvágányra futott a móri vérengzéstől az Aranykéz utcai robbantáson, a Fenyő-gyilkosságon, a Postabank-ügyön és a Kaya-Tot-féle cégfantomizáláson át a fehérvári "maffiáig", mert a tipikusan rendőrök által, tipikusan "alacsony státuszú személyek" ellen elkövetett bűncselekmények, a kényszervallatás és a "bántalmazás hivatali eljárásban" gyakorlatilag szinte büntethetetlenek... És így tovább.

Bizony, a törvénysértőkön kívül még nagyon sokaknak van okuk félni a rendőröktől. A passzivitásuktól, az aktivitásuktól, a tévedéseiktől és a megtévedéseiktől.

Aki támogatni kívánja a rend őreit, legyen szigorú hozzájuk!