Segítséggel szedhetik a sátorfát
Sebészek, szülészek, fül-orr-gégészek - leginkább az aktív ellátásban dolgozó orvosok és szakdolgozók - léte válik bizonytalanná az egészségügyi reform nyomán, míg a krónikus, rehabilitációs és ápolási szakemberek ázsiója nő. Orvosokból ezerötszáz, szakdolgozókból hatezer kereshet új egzisztenciát. Helyzetük a város-, illetve megyehatárok átlépésével oldódhat majd meg - elvben. A Magyar Orvosi Kamara szerint azonban egy húsz-negyven éve egy helyen praktizáló orvos nem egykönnyen fog elköltözni, mondjuk, Győrből Nagykanizsára. A szakdolgozók érdekvédője viszont úgy látja: a kényszer és a hivatástudat nagy úr, ők pedig minden segítséget megadnak, hogy könnyebbé tegyék a váltást.
Horváth Ágnes egészségügyi miniszter szerint az ágyszámváltozásokat kísérő elbocsátások következménye nem lesz drámai, hiszen az egészségügyben munkaerőhiány van. Mindenki dolgozhat, aki akar, csak nem annak az intézménynek a tőszomszédságában, ahol eddig. Az átállást a most induló Mobilitási Program segíti.
Aki eddigi munkahelyétől több mint 50 kilométernyire vállal új állást, és azt egy évig be is tölti, legalább háromhavi illetményét kapja meg a pályázati rendszeren keresztül. A kilométerek számával pedig az összeg is nő: háromszáz kilométernél is nagyobb távolság esetén már egyévi járandóság pályázható. A program a tervek szerint segítséget adna az otthonteremtéshez és az átképzéshez is. Azoknak, akik nem kívánnak átképzésen részt venni, és így munkanélkülivé válnak, a szerződésük szerinti végkielégítés jár.
A MOK szerint azonban ez nem megoldás. A kamara elnöke úgy véli: sem a családtagok helyzetére, sem az egyéb egzisztenciális kérdésekre nem ad választ a tárca elképzelése. - Nem esik szó sem a lakhatásról, sem egy garantált hitelprogramról, vagy az ezek fedezetéhez szükséges elfogadható fizetésekről sem. Egy magam korabeli, középkorú orvos most bruttó 202 vagy 232 ezer forintot keres. A kollégák nem akarnak, de nem is fognak elköltözni, ha egzisztenciális biztosítékok nincsenek - mondja az elnök.
A szakdolgozói kamara elnöke viszont másként látja. Ők segítik a tárca programját, most épp felmérést végeznek az érintett dolgozókról: egyéni, családi, szociális helyzetükről, arról, van-e hajlandóságuk az átképzésre, milyen messze készek utazni, esetleg költözni. A programot egyébként a kamara kezdeményezte a tárcánál.
- Még sok a kérdőjel. Ha egy kolléga sok évet töltött a pályán, nehezen hagyja el. Egy bizonyos kor után az átképzés is nehéz, de van, aki vállalja - mondja Balogh Zoltán elnök, aki szeretné elérni, hogy mind rövidebb átképzéssel lehessen a változtatást megoldani.
A rövidített programban hatvan órában vagy legfeljebb hat hónapban gondolkodnak. Ez idő alatt lehetne kiképezni a rehabilitáció, a krónikus betegellátás szakápolóit. - Az akut ellátás területéről sokan kerülhetnek el. Az itt dolgozók 95 százaléka nő, családanya, s jelentős részük gyermekét egyedül neveli, vagy az ország munkanélküliségtől sújtott részében él. Tovább nehezíti a dolgot, hogy az átlagéletkor itt is 45 év fölött van - mondja a vezető, aki szerint az általános híresztelésekkel ellentétben az orvosok lényegesen mobilabbak, mint a szakdolgozók.
