Az egyik lap szenzációszagú címe is erről szól: "A macskát fojtó filmrendező akár börtönbüntetést is kaphat!" Persze a szerkesztő is tudja, vajmi kevés az esély ilyen bírói verdiktre, a művészet vadhajtásait legalább annyira nem fogják szabadságvesztéssel büntetni, mint a mifelénk megengedett holokauszttagadást, pedig az jobb körökben mégiscsak kevésbé szalonképes.

Nem mondom, hogy az - egyébként törvénnyel tiltott, bár az ennél rémesebb eseteket sem nagyon szankcionáló - állatkínzás az, különösen így a kísérleti állatok világnapja körül. De hát nekem már az is gyanús, hogy az elhivatott állatvédőkben mitől ajzódott hónapokig az elhatározás a feljelentésre. A kétségtelenül "mélylila" ötlettel operáló - s még különdíjjal is jutalmazott - alternatív alkotás vágatlan részeit ugyanis a most nekilendült zöldmozgalmár állítólag már februárban látta. Akkor nem tartotta feljelentésre méltónak? Miért most indult neki a nyilvánosságnak? Napilapos fejjel nekem speciel most tűnik halványabbnak az indíték.

Igaz, így utólag az is nehezen ellenőrizhető, hogy a művészi szabadság oltárán feláldozott cica valóban menthetetlen volt. De hát a népességszabályozás nélkül világra jövő kiscicák egy része nálunk általában vízben végzi minden orvosi indok nélkül. Lehet persze intézkedéseket hozni a kóbor macskák helyzetének javítására, több pénzt szerezni cicamenhelyek létesítésére, s egyáltalán törekedni a magyar lakosság állatokkal kapcsolatos mentalitásának megváltoztatására. A film címe szerint álszent lennék, ha azt hinném, a mostani akcióban csak erről lett volna szó.