A dél-oroszországi Krasznodar mellett felnőtt későbbi alumíniumipari mágnás 1993-ban a moszkvai Lomonoszov Egyetem fizika szakán szerzett diplomát. Első üzlete: a "városi folklór" szerint még az egyetem alatt nagy tételben cukrot közvetített állami cégek között. Az édes élethez azonban akkor került közelebb, amikor harmadmagával megalapította a RoszAljuminProdukt vállalatot a hozzá kapcsolódó ciprusi offshore cégekkel együtt a kilencvenes évek elején, miközben brókerként dolgozott az akkoriban nyíló orosz árutőzsdén. Innen indulva vásárolta fel a szajani alumíniumgyárat, amelynek 26 évesen lett vezérigazgatója.

A ma nevétől elválaszthatatlan Russzkij Aluminyij (Ruszal) az 1999-ben Abramoviccsal kötött szövetség révén jött létre, amikor a vele egyidős olajmilliárdos a fémiparban kezdett terjeszkedni. A világ második legnagyobb alumíniumipari cégeként számon tartott társaság előnyös szövetségkötéssel nőtt tovább: a Viktor Vekszelberg vezette Szual és a svájci Glencore idén írta alá a szerződést, amelynek révén Deripaszka az egyesített, 30 milliárd dollárra taksált holding 66 százalékos tulajdonosa lett.

Hogy ezek után Deripaszka bizonyos térségekben - főként Közép-Ázsiában - az orosz üzleti külpolitika meghatározó alakja, az nem meglepő. Az sem véletlen, hogy Tádzsikisztán javarészt épp alumíniumiparát orosz kézbe adva szabadult meg a Moszkvával szemben fennálló adósságaitól. Az alumíniumipar mellett a néhány éve létrehozott Bazovij Element vagyonkezelő cég révén számos más területen, a számítástechnikai és az ingatlanpiacon vannak érdekeltségei Amerikában és Európában egyaránt. Abban sem kételkedik, hogy idővel Ukrajna minden fontos gyára orosz kézben lesz.

Amilyen jól köt szövetséget, olyan könnyen int búcsút egykori kapcsolatainak. - Van, aki lágerben van, van, aki külföldön éli fel vagyonának maradékát - nyilatkozta a Bjulletyeny BEA lapnak tavaly, utalva a Yukos olajtársaság egykori tulajdonosára, Mihail Hodorkovszkijra és a Londonban menekültstátust élvező Borisz Berezovszkijra.

A hatalom számára Putyint és szűk körét (benne saját magát) jelenti. Nincsenek illúziói a demokráciáról, szerinte jó dolog, hogy a nép egy kis fülkében oda ikszelhet, ahova akar, de megengedhetetlen, hogy magas állami posztokra "véletlenszerűen" kerüljenek vezetők. Nem tagadja: az ellenzék szerepe fontos a társadalom kontrolljában, ezért "létrehoztuk ezeket az erőket, amelyek vezetői a mi embereink".

Azt nem állítja, hogy mindenütt a "szűk kör" emberei ülnek, bár sokatmondó, hogy úgy érzi: az államapparátus, az ügyészség, a bíróságok, a sajtó mind a gazdaságot segíti, "nem zavarnak be, mint korábban." Neki biztosan nem.

Oleg Deripaszka