A korábbi vásárokon részt vevő galériák közül több e jelenlét révén "tört be" a nemzetközi piacra. Mivel a legtöbb érintett dél-közép-kelet-európai országban, az Ausztriában honos galériavilág legfeljebb a kialakulás kezdetén tart, hasznosak a tapasztalatcserék is. Tanulni éppen abból is lehet, hogy a vásáron a szomszédos osztrák galéria tulajdonosa miként tartja a kapcsolatot leendő vásárlóival, vagy akár a hozzá tartozó művészekkel.

A Viennafair egyre inkább bekerül a tengerentúli és nyugat-európai gyűjtők naptárába: számukra egyedi alkalom ez egy ismeretlen alkotói világ felfedezésére. Szívesen emlegetnek olyan eseteket, amikor gyűjtők az itt megismert és megkedvelt művész további pályáját figyelemmel kísérik, és például azért jönnek el újra Bécsbe, hogy ismét találkozzanak a kiszemelt alkotóval, és vásároljanak tőle. Előfordul az is, hogy külföldi kulturális intézmények képviselői indulnak "beszerzési körútra".

Az ausztriai galériák működését is érdemes tanulmányozni, hiszen ma már csak az ilyen műhelyekhez kötődő művészek számíthatnak boldogulásra. Az osztrákok felismerték a közös érdekképviselet szükségességét: szövetségük nemcsak kapcsolattartással, hanem az összehangolt programok közös népszerűsítésével is foglalkozik. Az osztrák galériáknak mostanában a kedvező gazdasági helyzet miatt igazán nincs okuk panaszra - ezeket a külső körülményeket sajnos legfeljebb irigyelni lehet, utánozni nehéz.

A házigazda optimizmusának, miszerint a Viennafair jövője biztosított, némiképp ellentmondani látszik, hogy az idei vásárról a legnagyobbak távol maradtak. Párizs, London, New York egy-egy kisebb galériával képviselteti magát, de még az osztrákok közül is hiányzik sok ismert műhely. Ami pedig a magyar résztvevőket illeti, a tavalyi hárommal szemben az idén egyetlenegy, az ACB van itt (és persze a nemcsak bécsi, de budapesti illetőségű Knoll, amelyhez fontos magyar művészek tartoznak). A távolmaradás okairól nem szívesen beszélnek sem a magyar, sem a más országbeli érintettek. Azt viszont még a házigazdák is elismerik, hogy az idén megújított kuratórium sok esetben nem a legdiplomatikusabban közölte, hogy a tervezett megjelenés milyen változtatásait tartja elengedhetetlennek. Edek Bartz igazgató maga is tudja, hogy művészekről, alkotó műhelyekről lévén szó tapintatra van szükség. Tanulnivalójuk tehát a Viennafair rendezőinek is akad.

Hogy képesek ilyesmire, azt az idei, minden korábbinál gazdagabb kísérő program bizonyítja. A múzeumokba szervezett látogatásokon, az ismerkedési programokon kívül szimpóziumot rendeznek a kultúra és a reklám viszonyáról, a képzőművészet szponzorálásáról, annak kölcsönös előnyeiről, megszerzési módjairól. Izgalmasnak ígérkezik a vita arról, milyen szerepük van a biennáléknak és a művészeti fesztiváloknak a kulturális életben.

A találkozó helyszíne a Messezentrum