Tanultunk-e az őszi és a tavaszi zavargásokból?
Gönczöl Katalin azokra a vádakra, amelyek szerint az általa vezetett bizottság „udvari” megrendelésre dolgozott, ezt válaszolta: nincs olyan demokratikus kormány, amely ilyen horderejű események nyomán ne állítana fel hasonló testületet, amelynek azonban nem a „felelősökre való rámutatás", hanem bizonyos ajánlások megfogalmazása a feladata. A jogász szerint a történtek tanulsága az, hogy rendszerváltás nem történt meg a „fejekben”.
Ormos Mária így summázta a történészi véleményt: sem a történelem mögé, sem a történelem elől nem lehet elbújni. A huszadik század kollektív- és magánsérelmeit a rendszerváltáshoz fűzött várakozások és illúziók teljesületlensége tetézi.
Pataki Ferenc szociálpszichológus szerint a válság lényeges tényezője, hogy a rendszerváltás az „emberek háta mögött” történt, bizonyos értelmiségi csoportok alkujaként.
Kacziba kiemelte, hogy az őszi zavargások utáni – a rendőri szakszerűséget és hatékonyságot szolgáló – intézkedéseknek március 15-én már látható volt az eredményük.
Csepeli György szociálpszichológus – Gönczöl Katalinnal szemben, aki szerint a társadalom sokat tanult az utóbbi hónapok megrázkódtatásaiból – úgy látja, hogy a feszültség nem szűnt meg, további robbanások várhatók. (A részletekről lásd Csepeli György MTI-nek adott interjúját - a szerk.)
A könyv szerzőivel folytatott beszélgetésben a XXI. Század Társaság tagjai – Bitó László, Petrovics Emil és mások – jelezték, hogy a munka túlzottan „magyar szempontú”. Egyfelől nem esik benne arról szó, hogy térségünk több országában is hasonló válságjelenségek mutatkoznak. Másfelől hiányzik a rendszerkritika: a jelenlegi társadalmi-gazdasági szisztéma működése számos olyan problémával jár, amely nagy társadalmi csoportok helyzetét teszi kilátástalanná.
