A pécsi hőerőmű évtizedeken át a me-cseki szénből nyerte az energiát. A pécsi külfejtés bezárását követően, 2004-ben a cég átállt gáz és biomassza tüzelésre. A gázos blokk 70, a biomassza 50 megawatt teljesítményű. A Közép-Európában működő biomassza erőművek között a pécsi teljesítménye a legnagyobb. Ezt a blokkot a baranyai és a somogyi erdők fájával fűtik.

Az erőmű - mint azt Braun Attilától, a cég igazgatóhelyettesétől megtudtuk - 2015-ig szeretné kiváltani a gáztüzelésű blokkját. Ennek érdekében az erőmű egy 50 és egy 35 megawattos biomassza blokkot tervez építeni. Ám ezeket a blokkokat már nem az erdőben kitermelt fával, hanem gyorsan növő energiaültetvény fájával, illetve szalmával és kukoricaszárral fűtenék. A szalmatüzelésű blokk 17, az ener-giaültetvény fáját fűtő blokk pedig 13 milliárd forintból megépíthető. A kü-lönbség onnan ered, hogy a szalma hamuja korróziót okoz, s a kazánt az agresszív hamu ellen védeni kell. A szalmatüzelésű blokk többletbefektetése megtérül, mert a szalma fűtőértéke 40 százalékkal magasabb, mint a fáé.

A hőerőmű multinacionális gazdája, a Dalkia-csoport elkötelezte magát a biomassza-fejlesztés mellett. Ahhoz, hogy a beruházás megvalósulhasson, az erőműnek meg kell teremtenie a bi-omassza beszállítói hátterét. Az 50 Megawattos blokk számára 15-20 ezer hektár ültetvényen lehetne megtermelni a faanyagot, míg a 35 megawattos blokk energiaigényét 10 ezer hektárnyi gabona szalmája elégítené ki.

Hazánk - az unió elvárásainak megfelelően - vállalta: 2015-ig jelentősen növeli a megújuló forrásokra épülő energiatermelését. Braun Attila szerint viszont a támogatási rendszer nem ösztönzi arra az agrárvállalkozásokat, hogy belefogjanak a biomassza-termelésbe. Az energiaerdő a telepítést követő második évben aratható - attól kezdve az ültetvény nyolc esztendőn át kétévente vágható. Az energiaerdő iránt érdeklődő vállalkozások számára az okoz gondot, hogy a jelenlegi támogatási rendszer mellett nem tudják megelőlegezni az első két év telepítési és művelési költségeit. Braun Attila elmondta, hogy az első két évben hektáronként - a földalapú támogatáson kívül - további 300 ezer forint állami támogaztás kellene ahhoz, hogy az agrárvállalkozók a mezőgazdaságban elvárható nyereséget az energiaültetvényeken is elérhessék.

Az ilyen mértékű támogatásra egyelőre nincs esély, mert - mint azt Németh Imrétől, a Miniszterelnöki Hivatal fejlesztéspolitikai államtitkárától megtudtuk - az unió jelenleg évi 45 euro támogatást biztosít az energiaerdőt telepítőknek. Ez tíz esztendő alatt a termelők által kívánt támogatás harmadát teszi ki. Kérdés, hogy ilyen mértékű támogatás mellett a hőerőmű talál-e partnereket az energiaerdő-telepítéshez.

Lényegesen kisebb a támogatással lehetne megteremteni a szalmatüzelésű blokk beszállítói bázisát. Jelenleg a gabona és kukoricatermelők a szár 90 százalékát nem hasznosítják. Braun Attila úgy véli, hogy évente hektáronként 10 euró elegendő lenne ahhoz, hogy a termelőket rávegyék, ne szántsák be a gabonaszalmát és a kukorica-szárat, hanem bálázva adják el az erőműnek. Azt, hogy ezt a hektáronkénti 10 eurot elbírja-e az agrárbüdzsé, ma még bizonytalan.

Bútorfát tüzel-e a pécsi erőmű?

A környezetvédők világszerte pártolják a megújuló energiaforrásokra épülő energiatermelést, ennek ellenére a pécsi erőmű biomassza blokkját a zöldek közül sokan gyanakvással szemlélik. Ennek oka az, hogy az erőműbe szállított farönkök átmérője 40-60 centiméter: a természetvédők ebből arra következtetnek, hogy Pécsett nem tűzifa, hanem bútor- és épületfa minőségű tüzelőanyaggal hevítik a kazánokat. Ez pedig pazarlás - vélik a gyanakvók. Van, aki attól tart, hogy a dél-dunántúli erdőkben - a pécsi hőerőmű “falánksága” miatt - kevesebb fa marad, így csökken a régió erdőinek oxigéntermelő képessége.

Szőnyi Jánostól, a Mecseki Erdészeti Zrt. vezérigazgató-helyettesétől megtudtuk, hogy cége egy esztendőben 200 ezer köbméter fát termelhet ki. Ezzel szemben a részvénytársaság által kezelt 53 ezer hektárnyi területen évente 360-400 ezer köbméter faanyag képződik. Vagyis a “régiós tüdő” folyamatosan erősödik. Az erdészet a kitermelt fa felét a pécsi erőműnek adja el, ám ez a fa nem alkalmas másra, csak tüzelésre. Szőnyi elmondta, hogy cége a tűzifa köbméteréért átlagosan 13 ezer forintot kap, a bútor- gyártók azonban ennek tízszeresét, a parkettaüzemek meg két-háromszorosát fizetik a számukra megfelelő fa köbméteréért. Ezért értelmetlen lenne tűzifa árban elvesztegetni a bútorfát.