A szürkeség felkent ellenségei
"A művészet új terepe a köztér, melyet vissza kell hódítani a politikától és a konzum látásmódtól" - mondta tegnap a Szabadság téren Bakos Gábor, a Képzőművészeti Egyetem tanára egy "street art" pályázat sajtótájékoztatóján. Mellettünk épp az egyik nyertes dekorálta a nemzeti telefontársaság két kapcsolószekrényét. Felvidámításuk volt ugyanis a kiírás tárgya, mégpedig az utcaművészet eszközeivel. Ez most hivatalosan öt dobozon valósul meg. Nem hivatalosan persze sokkal többet dekoráltak ki a graffitisek városszerte, csak azokat nem díjazták, akik ennek a jelenségnek a büntetendő oldalán állnak egyelőre.
Hanzély Ákos, a világbajnok öttusázó, miután abbahagyta a versenyzést, megalapította a Lát-Kép Egyesületet, amely egyik fő feladatának tekintette a főváros megszabadítását a firkálásoktól, leginkább a mindenhol megjelenő és mindent öszszemocskoló szignóktól, az úgynevezett tagektől. De mint Hanzély mondja, egyáltalán nem ellensége a minőségi utcaművészetnek. Sőt, azt ösztönözné is. Egyesülete kereste meg a telefontársaságot az ötlettel, hogy szponzoráljon egy pályázatot szürke kapcsolódobozainak dekorálására, melyekből több száz látható a városban, s amelyeket amúgy is öszszefirkálnak. Ezzel kicsit a művészet felé billenthetnék a jelenséget. A kiírásra körülbelül húsz pályamunka érkezett, s a legjobbak már láthatók is. A Bem rakpart 24. előtt Boross Gábor Zsiráfok és Sági Bálint Dekopír című műve, az Attila út 2/A-val szemközt Énárt Vince Zacsi című festménye, és a Szabadság téren, a Nemzeti Bankkal szemben Trieb Zsuzsa Kapcsolat fa című kompozíciója került a szürke bádogdobozra.
A köztéri szürkeség művészi felszámolására egyébként most már egyre több a hivatalos próbálkozás Budapesten. Tavaly a Belvárosban az üres kirakatokra írtak ki önkormányzati pályázatot, aztán jöttek a köztéri tehenek, majd a Nyugati téri aluljáróban a város nagyméretű légi felvételének padlóra matricázása következett. De létezik egy underground művészvilág is, amely az utcát tekinti művészete terepének. Nemcsak a hagyományos graffitik lepik el a falakat, hanem a vizuális gegként ható matricák, a sablonnal falra fújt képek és szövegek is. Az új technikák már fesztiválokon (tavaly a Millenárison volt ilyen) és galériákban (például a Lövölde téri 1X1-ben) is bemutatkoznak, valamint sok látható belőlük az úgynevezett romkocsmák környékén, például a Kuplungban. A street art legújabb ágai is itt vannak: terjed a falakon a mozaikozás, és New York-i példák nyomán egyre több a villanyvezetéken csüngő, párba kötött tornacipő, sőt rossz csukák helyett néha összekötözött origami lóg a drótról mint vicces karácsonyfadísz. Ha ilyet látunk, jó, ha tudjuk, hogy műalkotással van dolgunk.
