Soko-ügyek: három éve állóháború
Magyarország uniós csatlakozása előtt néhány nappal a német vámőrség géppisztollyal felfegyverkezett kutyás kommandósai lecsaptak több, évek óta Németországban (is) működő magyar cég ottani telephelyére. Feketemunkások foglalkoztatása, embercsempészet, emberkereskedelem és mindezekkel összefüggésben adó-, bér- és társadalombiztosítási csalás vádjával számos cégvezetőt letartóztattak.
Bűnügyi jogsegély keretében a német hatóságok - a Legfőbb Ügyészség engedélyével, az ORFK Nemzeti Nyomozó Irodája közreműködésével - házkutatásokat tartottak tucatnyi vállalkozás magyarországi székhelyén, mondván: bizonyítékokat gyűjtenek arra, hogy a munkásaikat németországi kiküldetésben foglalkoztató cégek Magyarországon ténylegesen semmiféle tevékenységet nem végeznek, azaz csak amolyan postafiókcégek, amelyek kizárólag munkások külföldre közvetítéséből élnek.
Hamar kiderült azonban, hogy a németországi feketemunka elleni fellépésre feljogosított német vámőrség NATO-beszállítói minősítésű és milliárdos forgalmat bonyolító vállalkozásokat is postafiókcégnek tekint és a szerint kezel. A Legfőbb Ügyészség ezt tudva, megadta nekik a magyarországi nyomozáshoz szükséges magyar rendőri segítséget. Állítólag a bűnügyi jogsegélykérelmet csak teljesíteni lehet, viszszautasítani nem. Azaz, ha egy külföldi hatóság saját nyomozati adatai alapján azt mondja valamelyik magyar vállalkozásról, hogy postafiókcég, s ezért le kívánja foglalni az iratait, akkor is eleget kell tenni a kérésnek, ha látszik: ez nem igaz.
Az érintett cégeket tömörítő SoKo Munkacsoport vezetői ezt másképp látják. Szerintük a magyar hatóságoknak meg kellett volna védeniük őket, de mivel ezt nem tették meg, ezért jogi lépéseket fontolgatnak a szerintük (és már több német bíróság, köztük a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság által is) törvénytelennek ítélt akciókhoz "gátlástalanul asszisztáló" magyar hatóságok és a magyar állam ellen.
A 2004 áprilisában elrendelt SoKo Pannonia, majd az egy évre rá következő SoKo Bunda fedőnevű munkaügyi razziák célja hivatalosan a feketemunka és az illegális foglalkoztatás elleni fellépés volt. A magyar vállalkozók szerint azonban a német hatóságok csak ürügyet kerestek ahhoz, hogy kiszoríthassák piacukról azokat a vállalkozásokat, amelyek még egy 1989-ben aláírt, de ma is érvényben lévő kormányközi egyezmény alapján dolgoztatják alkalmazottaikat Németországban.
Az egyezmény alapján németországi munkára szerződött cégekre ugyanis a magyar munka törvénykönyve vonatkozik, Magyarországon fizetnek társadalombiztosítást is. Ez nem tetszett a német biztosítóknak, amelyek már évek óta szerették volna elérni, hogy a kiküldetésben dolgozó külföldi (döntően kelet-európai) munkások után Németországban (is) fizessenek társadalombiztosítást, még akkor is, ha valamennyien rendelkeznek érvényes E101-es nyomtatvánnyal. (Ez az igazolás bizonyítja, hogy a kiküldetésben dolgozó után a kiküldő országban fizetnek járulékot.)
A SoKo akciókban a német pénzügyőrség egyszerűen nem létezőnek tekintette, egyoldalúan érvénytelenné nyilvánította a magyarok E101-es okmányait. Azóta több tartományi büntető-, munkaügyi és társadalombiztosítási bíróság kimondta: amíg a küldő ország társadalombiztosítója vissza nem vonja, érvényesnek kell tekinteni a kiküldetésben dolgozó külföldiek E101-es okmányait. Ez esetben - s ezt megint csak német bírósági ítéletek mondták ki - törvénytelenek azok a házkutatások és más intézkedések, amelyeket biztosítással rendelkező munkásokat foglalkoztató cégek ellen hajtottak végre feketemunka és járulékcsalás gyanújával.
Ennek ellenére még tavaly ősszel is letartóztattak Magyarországon német nemzetközi elfogatóparancs alapján egy magyar vállalkozót. Kiadták Németországnak, ahol három nappal később felmentették és szabadon engedték.
Tóth Boldizsár, a SoKo Munkacsoport elnöke szerint a két éve nagy dirrel-durral megalapított magyar-német kormányközi vegyes bizottság érdemben nem javította az érintett félszáz magyar cég helyzetét. Ők együttesen több mint félmilliárd eurót követelnek a SoKo akciókban ellehetetlenített szerződéseik után a német államtól. Tóth szerint a SoKo-kommandók nem álltak le: újabb és újabb törvénysértéseket akarnak a magyar cégek nyakába varrni. A német bírósági ítéletekre pedig csak legyintenek: többségük még nem jogerős, s különben is, a bíróság tegye a dolgát, ők is teszik. Még azokat a nyomozásokat sem adják fel, ahol már a bíróság a kárigény benyújtására is felszólította a jogtalanul meghurcolt magyar cég képviselőjét.
- Csak a kávékavargatás zajlik a vegyes bizottságban, érdemi előrelépés két éve nem történt - fogalmazott Tóth.
Gérnyi Gábor, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium illetékes vezetője azonban már látni véli a fényt az alagút végén. Szerinte, ha lassan is, de a német bíróságok igazságot szolgáltatnak a törvényesen működő magyar vállalkozásoknak. A vegyes bizottság pedig garanciát jelent arra, hogy hasonló durva akciókra indokolatlanul ne kerülhessen még egyszer sor.
Arra a kérdésre, hogy ki és mikor kártalanítja a cégeket, s mit tanultak a magyar kormányszervek és az ügyészség
