A petíciós akciót Fehér Csaba, a helyi Magyar Kultúra és a Duna Mente Múzeum igazgatója, a Szüllő Géza Polgári Társulás elnöke kezdeményezte. A petíciós íven ez olvasható: „Kifejezem igényemet arra az erkölcsi kárpótlásra, amelyet 1989-et követően a demokratikus szlovák parlamenti képviselet a németekkel és a zsidókkal szemben már kinyilvánított. A történelmi igazságtétel teljessége azonban feltételezi a károsultak anyagi kárpótlását is. Mivel az eltelt hatvan év az igazságos egyéni kárpótlást szinte lehetetlenné teszi, ezért – minimumként – ragaszkodom a szlovákiai magyar nemzeti közösség jelképes, egyszeri anyagi kárpótlásához“. Az igazgató bízik abban, hogy a szlovákiai polgárok és a különböző szakmai, valamint a civil szervezetek meilőbb csatlakoznak a petíciós akcióhoz, amelynek igy kellő társadalmi súlya és hatása lesz.

Másfél hete hasonló igényt hangoztatott Duray Miklós is. A Magyar Koalíció Pártjának stratégiai kérdésekkel foglalkozó alelnöke a Hospodárske noviny pozsonyi gazdasági napilapban így nyilatkozott: -- Kárpótolni kell azokat a szlovákiai magyarokat, akiket 1945 és 1948 között kizárólag a nemzetiségi hovatartozásuk miatt fosztottak meg állampolgárságuktól, és csak azért tartották őket bűnösöknek, mert magyarok voltak. Ezt a problémát nem csupán bocsánatkéréssel, hanem kárpótlással kell megoldani – szögezte le.

A második világháború után Eduard Benes egyik elnöki dekrétumában a felvidéki magyarokra is kiterjesztette a kollektív bűnösség elvét, s megfosztotta őket csehszlovák állampolgárságuktól. Több ezer szlovákiai magyart embertelen körülmények között Csehországba deportáltak kényszermunkára, csaknem kilencvenezret pedig a kikényszerített csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény alapján Magyarországra telepítettek ki.

A Magyar Koalíció Pártja párbeszédet szeretne kezdeményezni partnereivel a morális és egyszeri anyagi kárpótlásról, de a szlovák pártok mereven elutasítanak minden kezdeményezést.

(Pozsonyi tudósítónk jelenti)