„George Bushnak a 2004-es elnökválasztási kampányban azzal sikerült a választókat kiábrándítania John Kerry demokrata jelöltből, hogy a szemére vetette, számos alapvető kérdésben megváltoztatta az álláspontját – olvassuk Bruce J. Schulman történész cikkét a Los Angeles Timesban. – Bush rámutatott, hogy nem lehet jó vezető az, aki ellentmondásos nyilatkozatokat tesz.”

A 2008-as előválasztás esélyesei nem fogadták meg Bush tanácsát. Mitt Romney korábban nem ellenezte az abortuszt és a fegyvertartás korlátozását. John McCain a kampány előtt még ellenezte, most viszont már lelkes híve az adócsökkentésnek. A demokraták két legesélyesebb jelöltje – Barack Obama és Hillary Clinton – azzal kampányol, hogy kezdettől fogva ellenezték az iraki háborút, holott a szenátusban ők is megszavazták.

Schulman szerint nem feltétlenül az olcsó népszerűség érdekében változik a politikusok álláspontja. Előfordul, hogy az új információk, és a körülmények változása készteti őket korábbi véleményük megváltoztatására. És nem csak a mai politikusok forgatják a köpenyeget.

Thomas Jefferson közismerten gyűlölte az állami eladósodást. Amikor viszont 1803-ban Napóleon megvételre ajánlotta fel a francia fennhatóság alá tartozó Louisianát, Jefferson elnök kölcsönből fedezte a terület megvásárlását.

Roosevelt az 1932-es kampányban szigorú költségvetést ígért a gazdasági válság legyőzése érdekében. 1933-ban aztán meghirdette a New Deal programját. 1940-ben azzal kampányolt, hogy újraválasztása esetén Amerika nem lép háborúba.

A körülmények gyakran arra késztetik a politikusokat, hogy engedjenek elveikből. Ha hajthatatlanok volnának, és kizárólag alapelveiket követnék, akkor mindenki rosszul járna. „Ha egy politikus azt mondja, hogy szigorúan ragaszkodni fog az elveihez, akkor jobb, ha mindenki menekül, mert annak nagy szenvedés lesz a vége” – emlékeztet Schulman John Kenneth Galbraith, a nemrég elhunyt közgazdász szavaira. Márpedig Galbraith tudta, mit beszél, hiszen négy elnök mellett is dolgozott.

John Kenneth Galbraith