Na de hát épp, hogy Orbánra lehetne tekintettel a friss ellenzéki futballnarratíva. Merthogy valaki megkérdezheti: mit tetszettek önök mondani 1999-ben, amikor az UEFA nem a magyar-osztrák, hanem a portugál pályázatot vette pártfogásába a 2004-es Eb megrendezése tárgyában. Azt, hogy a miniszterelnök - Orbán Viktor - "nemzetközi kapcsolatai könnyűnek találtattak" (KDNP-szóvivő)? Vagy azt, hogy Orbán "jövőnk egy újabb nagy lehetőségét vette el" (Fidelitas)? Vagy netán oda tévelyegtek, hogy az UEFA Portugáliát ígéretesebb befektetési terepnek találta, mint Ausztriát? Ugye nem.

De Orbán kíméletet érdemelne abban az értelemben is, hogy nálánál erőteljesebb pártfogója Horvátországnak nincsen és nem is volt. Gondolják, az emberek nem veszik észre, hogy "gyurcsányozás" van, viszont "sanaderezés" nincs?! Hagyjuk. Ivo Sanader, horvát (jobbközép) kormányfőnek pontosan olyan része van a vereségben, mint Gyurcsánynak. Semmilyen.

Az ügy az ellenzéki politika infantilizálódásának komoly tünete. A KDNP-s Simicskó István azt mondja: az UEFA több bizalomra érdemesítette az "ukrán gazdaságot", mint a magyart. Az UEFA-nak ilyen jogosítványa nincsen, ha volna, szégyellhetné, mert két évvel a portugáliai Eb után Portugália az unió "beteg emberének" (Economist) számít. De tudja mit, Simicskó úr (plusz Fidelitas), hagyjuk az effajta méricskélést. A gyerek is tudja, hogy se Gyurcsány, se Sanader, se a stadionok, se az autósztrádák, se a hotelek, se az egész háttér-infrastruktúra állapota nem játszott közre a cardiffi döntésben. Ha önöknek van valami halovány ismeretük arról, hogy a korábbi nemzeti vagyon szétszedésében jeleskedő volt szovjet "keresztapák" - az orosz Abramovics vagy az ukrán Szurkisz - milyen, hogy is mondjam, anyagi meggyőző erővel rendelkeznek (tessék csak ránézni a Chelsea-re vagy a kijevi Dinamóra), akkor kevés kétségük lehet afelől, hogy az UEFA korifeusai miért döntöttek úgy, ahogy. Itt jegyzem meg: a lengyelek soha, egy pillanatig sem hagytak kétséget afelől, hogy az ő teljesítményük (mellesleg: a világ valószínűleg legkorruptabb labdarúgó-bajnoksága) még egy kicsit sem nyomott a latban; Hrihorij Szurkisz az, akinek "mindent" köszönhetnek.

Lennének még ötleteim. Ha én jobboldali honatya volnék, nem hagynám veszni a poént: Itália azért hullott ki a rostán, mert balközép kormánya van. Futnék egy kört akörül is, hogy az ukrán labdarúgásba beépült gazdasági maffiában milyen célirányosan oszlik meg a zsidó meg a nem zsidó (Szurkisz - Dinamo, Ahmetov - Sahtar), és milyen remekül működnek együtt, ha kell. Például a FIFA elnökéből kinyomnak egy olyan nyilatkozatot, hogy adjuk a 2012-es Eb rendezését Ukrajnának meg Lengyelországnak. Ezekhez képest Gyurcsány és Sanader, focinyelven szólva, kispályás.