Manapság pár kattintással nemcsak állások, hanem álláskeresési tanácsok százai között böngészhet az ember az interneten. Több tucat praktika, fortély található csak az önéletrajzírásról vagy az állásinterjún való viselkedésről, de az interjútípusokra való felkészüléshez is rengeteg tippet kaphatnak az érdeklődők. A fiataloknak azonban azzal is szembesülniük kell, hogy bár mindenütt lehet használható információra bukkanni, igencsak időigényes mindent áttanulmányozni. Ezt hidalja át a Karrierklinika című könyv, amely tanácsaival az álláskeresés első lépéseitől kezdve a bértárgyalások, majd a beilleszkedés nehézségeinek leküzdésén át egészen a valódi karrierépítés titkáig vezeti az érdeklődőt. Összefoglalja azokat a tudnivalókat is, amelyek még mindig hiányoznak az oktatásból: hogyan kell munkaszerződést kötni, milyen jogai és kötelességei vannak a munkavállalónak, kihez fordulhat, ha sérelem éri. Részletezi a vállalkozásindításhoz szükséges gyakorlati ismereteket is.

- A pályakezdőkben még hihetetlen erős a karriervágy, sokan azonnal a csúcson szeretnének kezdeni, és a ranglétra alsóbb lépcsőfokait kihagyva kevés munkával sok pénzt keresni. Gyakorta irreális elvárásokkal indulnak neki a munka világának, megfeledkezve arról, hogy a munkát és a munkahelyet meg is kellene becsülni. Igaz, olyan tehetséges, okos fiatalok is bőven akadnak, akikre meg éppenséggel ráfér a bátorítás. A reális önértékelés kialakításában szeretnék segíteni a kezdőknek, mert enélkül jóval tovább tart az álláskeresés, és több, amúgy elkerülhető kudarc éri a kezdőket - mondja Koczó Ildikó, a könyv szerzője, a Világgazdaság szakújságírója.

A fiatalok - és sokszor szüleik is - gyakran megfeledkeznek arról, hogy ma Magyarországon hat-nyolc hónap az állásszerzés ideje. Noha a munkáltatók és a HR-szakemberek évek óta hangoztatják, hogy idejében neki kell látni az állásvadászatnak, a kezdők jelentős része még mindig ráérősen, hónapokkal a diploma megszerzése után kezdi el egyáltalán elküldeni az önéletrajzát ide-oda.

Pedig érdemes jó előre feltérképezni a munkaerőpiacot: hol, mire van kereslet, vajon az adott szakmával, végzettséggel el tud-e majd helyezkedni szakmán belül, helyben vagy netán más városban, de nem árt végiggondolni azt sem, hogy a frissen megszerzett diplomával milyen egyéb munkaköröket lehet még sikeresen megpályázni. A könyv ebben is segítségére van a kezdőknek, több olyan honlapot, információforrást is megemlít, ahonnan mindez megtudható.

A könyv egyik legfőbb érdeme - közvetlen hangvétele mellett - a hitelesség: mivel valamennyi fejezetét gyakorló HR- szakemberek véleménye, tapasztalatai, tanácsai zárják, olvasója biztos lehet abban, hogy egy-egy interjún hasonló elvárásokat támasztanak majd vele szemben is. Egyben bepillantást enged a munkáltatókat, interjúztatókat vezérlő motivációkba, segít a munkaadók fejével gondolkodni, ez pedig jelentősen leegyszerűsíti a felvételi elbeszélgetésekre való fölkészülést. Alkalmanként pedig praktikus tanácsokat ad.

Egyebek között felhívja a figyelmet az önéletrajzok tipikus hibáira, amelyek következtében a pályázó CV-je gyakorta bekerül a felvételiztetők trófeái, az elborzasztó példák közé. Ilyen az a négyoldalas önéletrajz is, amelyben kereken hatvan helyesírási hibát számolt össze olvasója. A szerző nem győzi hangsúlyozni az önismeret, az őszinteség és a felkészülés fontosságát, példákkal igazolva, hogy milyen gyorsan lehet elbukni egy-egy apró füllentéssel vagy félvállról odavetett mondattal az elbeszélgetéseken. A nyelvtudással kapcsolatos túlzások is gyorsan kiderülnek, mivel egyre gyakoribb, hogy már az első, telefonos interjú is angolul, németül zajlik. - Véleményem szerint példákon keresztül sokkal könnyebben tanul az ember, ezért is szerepel megannyi megtörtént eset, a felvételiztető szakemberek által megtapasztalt baki vagy épp pozitív történet a könyvben - mondja a szerző.

Fontos kiválasztási szempont az is, hogy a leendő alkalmazott képes-e, hajlandó-e folyamatosan tanulni, és sok helyen a munkamorált tesztelő alapkérdés, hogy dolgozna-e a pályakezdő egy határidő miatt hétvégén is? A szakemberek szerint erre tízből csak ketten válaszolnak igennel. Ez pedig a munkamorál drasztikus romlására utal.

- Másfelől viszont azt is tudni kell, hogy legkevesebb egy évbe telik, mire a dolgozó szocializálódik új munkahelyén, ezért épp a kezdőkkel szemben nem volna szabad irreális elvárásokat megfogalmazni, sokkal inkább mentorálni, támogatni kell beilleszkedésüket - teszi hozzá Koczó Ildikó.

Koczó Ildikó mindent egybegyûjtött