Saphier Regina számos példával illusztrálva sérelmezi azt, hogy Magyarország képtelen hazacsábítani külföldön tudományos kutatóként, üzletemberként vagy értelmiségiként munkát vállaló, képzett honfitársainkat. A diagnózissal alapvetően egyetértünk, de értetlenül állunk az Agyelszívó Alapra zúduló szitkok előtt: a magyar munkaerő külföldre áramlásának problémáját az MDF ezen kezdeményezése ugyanis nem érinti. Ha a szerző vetett volna egy pillantást a Teret a tehetségnek nevet viselő intézkedéstervezetünkre, azonnal feltűnhetett volna neki, hogy ma Magyarországon pont az MDF az egyetlen párt, mely szakmailag megalapozott megoldást kínál a hazai intelligencia elszivárgásának megállítására.

Demagóg és hamis állítás, hogy "megvásárolhatatlanul drága" külföldi "megélhetési szakértőket" akarunk a kormányzatra sózni. Egyszerűen csak ki akarjuk menekíteni a reformfolyamatot a pártpolitika karmai közül, azt akarjuk, hogy a szakmai kérdéseket kizárólag szakmai szempontok által vezérelve, valódi szakemberek döntsék el. Emlékezhetünk, hogy az MDF-fel folytatott megbeszélésen maga Gyurcsány Ferenc ismerte el, hogy előzetes modellek, hatástanulmányok nélkül vágtak bele a változtatásokba. Tragikus, hogy a kormánynak nincs koherens víziója és átgondolt végrehajtási terve, hacsak a koalíciós huzavonákat és az érdekcsoportok közti háttéralkukat nem tekintjük annak. Ezért tartjuk jó megoldásnak, ha a nemzetközi vállalati átalakítások évtizedes tapasztalatai alapján független szakértőket kérünk fel a válság kezelésére. Az erre fordítandó huszonötmilliárdos összeg aprópénznek számít, ha a nemzetközi szaktekintélyek által levezényelt, a pártpolitika roncsoló pergőtüzétől védett, mintaértékű reformokból származó előnyökkel hasonlítjuk össze. A valódi szolgáltató állam, a valódi gyógyító egészségügy, a valódi tudást biztosító oktatás mindannyiunk elemi érdeke. A világ legjobb szakértőinek megnyerése ezen túl növeli a magyar gazdaság iránti bizalmat is, s a nemzetközi szaktekintélyekkel hitelesített reformelkötelezettség jelentősen javíthat az ország imázsán. A megszorítások közepette az alapra szánt összeg luxuskiadásnak tűnhet, de a kormány jelenleg is milliárdokat költ saját intézkedéseinek kozmetikázására, nem is beszélve arról a százmilliárdos nagyságrendű összegről, mely Gyurcsány Ferenc és Kóka János szavai szerint korrupciós csatornákon folyik el. Az MDF szerint a ciklus nyílt vagy bújtatott kormányzati reklámköltségeinek és a korrupciónak a csökkentésével minden további nélkül fel lehetne tölteni az Agyelszívó Alapot.

Az alappal kapcsolatos félreértések és téveszmék eloszlatása után azonban nem mehetünk el szó nélkül a cikk fő állítása mellett sem. Hazánk számára valóban komoly problémát jelent a közkeletűen agyelszívásnak nevezett jelenség, és a kormányzat mindmáig adós maradt a megoldással. A kutatás-fejlesztésre a központi intézkedéseknek köszönhetően alig több mint egy százalékot költünk a GDP-ből, miközben a skandináv országok és Írország lassan már négy százaléknál is többet.

Az MDF már letett az asztalra egy átfogó szakpolitikai intézkedéstervezetet a kutatás-fejlesztés problémáinak orvoslására. Ráadásul a Teret a tehetségnek programot - pont a kérdés súlya miatt - nem hagytuk a fiókban porosodni, hanem beemeltük a Középosztály 13 pontja tervezetei közé, és kezdeményezni fogjuk, hogy a kormány az azonnali lépések megtétele érdekében mihamarabb üljön le tárgyalni az MDF szakpolitikusaival. Kilenc lépésből álló intézkedéstervezetünk megvalósításával megoldódna számos olyan probléma is, melyet a cikk szerzője - teljes joggal - a politikai elit fejére olvas. Jelenleg az egyik fő probléma a tőkehiány. A Teret a tehetségnek program a magántőke bevonásában látja a hosszú távú megoldást: az államnak kedvező adókulcsokkal, adókedvezményekkel, az uniós források nagyobb felhasználhatóságával és akár nagyobb állami szerepvállalással, illetve a kutatás-fejlesztési alapok tőzsdei bevezetésével érdekeltté kell tenni a cégeket a szektorba való befektetésben. Ennek eredményeképpen minden fiatal kutató vagy szakember képes lesz itthon megtalálni a számításait.

A finanszírozási kérdések mellett a Teret a tehetségnek programmal a hazai K+F-szektor fejlődésének szakmai feltételrendszerét is meg lehetne teremteni. A szabadalmi jogszabályok módosításával biztosítani akarjuk, hogy az éveken át folyó kutatómunka eredménye a feltaláló és a szakmai műhely érdekeltségében maradhasson. Ezenfelül annak érdekében, hogy az innovációból Magyarországon tisztes haszonra lehessen szert tenni, államilag támogatott "szabadalmimenedzser"-képzés beindítására van szükség. Ezek a szabadalmi menedzserek gondoskodnának a magyar szellemi termékek professzionális nemzetközi "forgalmazásáról". A Teret a tehetségnek program a magyar kutatók érvényesülését végül egy olyan széles körű központi adatbázis létrehozásával segítené elő, mely tartalmazná minden magyar szabadalomról a megvalósítására vonatkozó adatokat.

A szerző jobban tette volna, ha muníciójával a többi pártot célozza meg. Az MDF ugyanis a mindenütt tapasztalható reformkapkodás láttán teljes joggal állítja, hogy jelenleg a pártharcoktól megosztott elit nem alkalmas a sürgető reformok lebonyolítására, ezért rövid távon szükségünk van az "agyelszívásra", a legnagyobb reformtekintélyek objektivitására és felkészültségére. Ezenkívül a hazánkat sújtó agyelszívás tekintetében is pont az MDF az, mely a magyar szakembergárdában rejlő értékek itthon tartásához szükséges feltételek biztosításán dolgozik.

A szerző országgyűlési képviselő, az MDF alelnöke