Jelcin valódi politikusi pályája tizenöt évig tartott. Ami előtte volt sablonos pártkarrier: építőmérnök, majd megyei pártkáder Szverdlovszkban (ma ismét Jekatyerinburg). Innen vitték Moszkvába 1985-ben, amikor Gorbacsov hatalomra került és új erőket keresett maga mellé. Az akkor ötvennégy éves dinamikus férfi egyike lett a gorbacsovi kezdeményezések leghevesebb végrehajtóinak. Nem annyira a csődöt vallott szesztilalom végrehajtásában, inkább a korrupció és privilégiumok elleni harcba vetette be magát moszkvai párttitkárként. Meg is bukott. De mivel ez már más korszak volt Borisz Jelcin hozzáláthatott saját politikai tábora felépítéséhez. Arculatot váltott. Kommunistából demokrata lett. Megválasztatta magát az Orosz Föderáció elnökévé, s ebből a korábban gyakorlatilag nem létező alakulatból épített hatalmi bázist.

A Szovjetunió felszámolása után kénytelen volt szembenézni a szinte polgárháborús állapotokkal. Ágyúkkal lövette saját parlamentjét, tapasztalnia kellett a központ ellen felkelő csecsenek ellenállását. “Tragikus sors” - írta róla tegnapi részvétlevelében Gorbacsov. Néha tragikomikus volt, néha félelmetes. Jelcin országlása alatt esett szét az orosz gazdaság, s lett gyanús szóvá az, hogy “demokrata”. A lakosság jó része nyomorba zuhant, s pár százan megszerezték maguknak a nemzeti vagyont. A Jelcin-kor bárói az oligarchák voltak. De ebben az időszakban a zárt birodalom nyiladozott, az emberek kezdték tapasztalni a szólás, a sajtó szabadságát. Az ő elnöksége alatt országa folytatta Gorbacsov művét és közeledett a Nyugathoz, a nukleáris szembenállás megszüntetését akarta. Normális viszonyra törekedett az egykori alávetett országokkal, '56-ért bocsánatot kért Budapesten.

A csapatok hazatértek külföldről, a Varsói Szerződés és a KGST a Jelcin korban vonult be a történelemkönyvekbe. Ezt azonban nem értékelte az orosz társadalom. A birodalmat, a sztálini tekintélyt vágyták vissza. És talán szerettek volna egy kicsit rettegni is a vezértől. Jelcin nem volt félelmetes. Rendet akartak. És ehhez járult a leverhetetlen csecsen lázadás okozta megszégyenülés.

Gorbacsovval kezdődött, Vlagyimir Putyinnal végződött a jelcini történet. 1999 utolsó napján az elnöki irodába szerényen óvakodott be a frissen utóddá felkent férfi, hogy átvegye az atombőröndöket. Borisz Jelcin szemmel láthatóan súlyos beteg volt. Felfúvódott test, nehezen kiejtett szavak, kényszeredett mosoly. Ezután még hét évig élt, s látta, hogy az általa kreált utód visszavezeti az orosz államot a tekintély és rend, a szabályozott szólás és háziasított sajtó világába, ahol a kormányzókat nem választják, s ahol a szomszédokat szoros pórázon tartják.

Ez már nem tetszett neki annyira. Állítólag megszerette maga is a demokráciát.