Ám hogy mi volt a valódi ok, azt a kombinációk ellenére is homály fedi. Bemázoltak neki egyet, mert épp ott volt, ahol másvalakinek lendült az ökle.

– Április 19-én délután fél kettő és kettő között történt – meséli az áldozat a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének Népszínház utcai irodájában. Merthogy a fiatalember a szervezet ifjúsági tagozatának elnöke. Ám a státusz feltüntetése csupán a történet pontosságát szolgálja.

– A Ferenc körút és az Üllői út kereszteződésében jártam. Leszálltam a 4-es villamosról, az egyetemre mentem. Amikor leértem az aluljáróba, egy romának tűnő fiatalember lépett elém (újságíró: mi az, hogy „tűnő?”; a válasz: nem állítható teljes bizonyossággal, hogy cigány volt), és azt mondta: „Ismerlek téged.” Mire én: „Nem hiszem, hogy találkoztunk volna.” Mire ő: „Jól ismerlek. Nagyon jól.” Elindultam a lépcsőn fölfelé. A férfi mellém lépett, rám pöckölte a cigarettáját, majd megelőzött. A lépcső tetején visszafordult, és azt mondta: „Felismertelek, rohadt zsidó.” Megpróbáltam kikerülni. De ököllel fejen vágott, eltalálta a szememet. Dulakodni kezdtünk, közben lepillantottam a lépcső aljára. Két sötét alak indult felénk, az egyik egy nagydarab, kopasz, fekete ruhás fickó volt, a másik egy roma. Határozott léptekkel jöttek fölfelé a lépcsőn. Nem vártam meg őket, mert bevillant, mi van, ha együtt vannak. Elfutottam az Üllői úton az egyetemre.

A fiatalember orvosi látleletet vetetett, majd följelentést tett a budapesti VIII. kerületi rendőrkapitányságon. A rendőröknek elmondta: támadója semmit sem akart tőle elvenni. És abból, hogy a származását firtatta, arra következtetett, elképzelhető, hogy a támadás célirányos volt. De ez csak egy lehetséges teória, nem tudja tanúkkal igazolni. Ott volt ugyan a közelben két turista, egyikük nyomban fotózni kezdett, élvezte, hogy „esemény van”; két idős asszony is jött fölfelé a lépcsőn, de elfordították a tekintetüket. Amúgy Dolmány úr származását tekintve valóban zsidó, de vallását nem gyakorolja. És nem is tartja szükségesnek, hogy ezt bárhol hangsúlyozza, mert magyar állampolgárnak tekinti magát.

Soha senki nem bántotta. Megemlíti, hogy április 3-án ott volt a Szabadság téren a szovjet emlékműnél tartott koszorúzáson. És részt vett egy hete a családjával Az élet menete elnevezésű programon. Azért vállalt feladatot a MEASZ-ban, mert antifasiszta és demokratikus gondolkodású embernek tekinti magát. Megjegyzi, ezeken az eseményeken éppen fotó is készülhetett róla. De kizárja, hogy ez állna megveretése hátterében.

Könnyebb az élet, mondja, ha az esetet véletlennek tekintjük. Ebben maradunk. A rend kedvéért kérdem: mi a folytatás (merthogy az elkövető kilétére nem derül fény, arra mérget vehetünk).

– Ezután másfelé járok majd az egyetemre – mondja.

Dolmány Balázs