Aczél Zoltán rákospalotai edző így nyilatkozott a találkozó után: "Az első félidőben Németh Gábor akadályozott meg bennünket abban, hogy háromgólos előnyt szerezzünk." A REAC-nak e szerint 6-3-ra kellett volna vezetnie, mivel a hetedik percben Lázok hátrányból lefutotta a lassú hazai védőket, és inkább rajta, mint Illyésen múlt, hogy a kapust találta el; majd Kenesei lövését a felső léc mentette; végül a szünetet megelőzően - miután Kiss beívelését Kincses az alapvonal közeléből "visszatette" - Lázok négy méterről a hálóba továbbított (0-1).
REAC-VASAS 1-3 (0-1) Budai II László stadion, 1200 néző. Jv.: Bede. REAC: Illyés - Regedei, Pusztai, Cseri, Horváth - Somorjai (Dinka, 77.), Kapcsos, Polonkai, Tóth (Schrancz, 68.) - Torma, Nyerges (Kovacsics, 60.). Vasas: Németh - Balog, Pandúr, Unierzyski, Kiss - Kincses, Pintér (Fehér, 89.), Ködöböcz (Majoros, 46.), Németh - Lázok (Nagy, 75.), Kenesei. Gól: Lázok (45.), Pandúr (64.), Torma (86., 11-esből), Kiss (88.).
Nem báltermi palotás
Most tehát hat hazai helyzetet kéne felsorolni, de ennyi nem volt, bár Torma és Somorjai kétségkívül kedvező alkalmat szalasztott el, további két esetben pedig valóban egyedül Németh mentette meg a Vasast. (Már Torma első kísérletét is a kapus hárította, de ahhoz nem volt szüksége olyan bravúrra, amilyet a következő két akció végén bemutatott.) Előbb Tóth közeli fejesét védte egészen príma mozdulattal, majd Nyergesét "piszkálta ki", hogy aztán Torma kétméteres újrázása nyomán lábbal mentsen. Nagy szó a mai mezőnyben: Németh Gábor valódi futballistákra emlékeztetett, még akkor is, ha a sportág "előkelő" mezőnyjátékosai szerint a kapus nem labdarúgó, hiszen főként kézzel játszik...
Mindenesetre Aczélnak csak akkor lett volna igaza, ha azt mondja: "Az első negyvenöt percben jobban adogattunk, többet volt nálunk a labda, mint ellenfelünknél." Így történt, s ez nem keltett meglepetést, mert Mészöly Géza, az angyalföldiek trénere a bal oldalra állította Németh Norbertet, aki onnan nem tudott kapcsolatot teremteni Lázokkal és Keneseivel, míg a másik három Vasas-középpályásnál, Kincsesnél, Pintérnél és Ködöböcznél jobban passzol Somorjai, Polonkai és Tóth. Mielőtt az olvasó a fejéhez kap: "Miért, a palotaiak olyan jól passzolnak?!", hadd szögezzem le, hogy csak annyit mondtam, a piros-kék trió tagjainál legalábbis jobban...
A második félidőben ez már nem derült ki; egyrészt azért nem, mert ifjabb Mészöly bevitte középre Németh Norbertet, és főként azért nem, mert a Lázokkal szemben finoman faultoló Kapcsost "rögtönítélő" - azaz indokolatlan - szigorral kiállította Bede játékvezető. Ettől (az 58. perctől) kezdve a REAC a meccs feladásán gondolkodott, akár a tiszthátrányba került sakkozó, és a mai magyar átlagszínvonalat messze meghaladó Kenesei két megmozdulása eldöntött mindent. A csatár előbb Pandúr homlokára emelt ("fejeld be, tessék!"), majd - azt követően, hogy Unierzyski abszolúte fölöslegesen tizenegyest "hozott össze" a REAC-nak, és Torma szépített - sarokkal megjátszotta Kisst, aki a kapuig gyalogolt (1-3).
Megjegyzem még, hogy jobb délutánra készültem, mint amilyet átéltem, noha a futball jelenlegi magyar változatával kapcsolatban csöppnyi illúzióm sincs. A múlt hét közepén kollégám azt kérte tőlem, szerezzek négy jegyet a mérkőzésre, mert kimenne a XV. kerületi pályára a családjával. Abból a szempontból helyesnek tetszett a döntés, hogy a Széchenyi téren rendszerint familiáris a hangulat, a REAC-formaruhát és -inget öltő helyi klubvezetők mindenkivel barátságosak, a REAC-világ a régi kiscsapatoknál honos békét idézi fel. Bede nélkül. Mert attól, amit szombaton a találkozó bírája "kapott", kollégám felesége nyilván felsikoltott, hogy miért nincs négy keze, annyival ugyanis befoghatta volna két gyermeke valamennyi fülét.
Ha már kivitte a srácokat Rákospalotára, a szemüket úgy sem akarta eltakarni...
Itt egyenlõ erõk küzdelme
