Sarkozy, a nagy menetelő
A viszonylag nehéz kezdés után azonban már nagyon fiatalon példátlan politikai karriert futott be. Mindössze huszonegy éves volt, amikor csatlakozott a Jacques Chirac által alapított RPR-hez, és Chirac a párt ifjúsági mozgalmának vezetésével bízta meg. Már huszonnyolc évesen Párizs előkelő külvárosa, Neuilly-sur-Seine polgármestere, 1988-tól parlamenti képviselő. Törés csupán 1995-ben állt be karrierjében, amikor Chirackal szemben Édouard Balladurt támogatta az elnökválasztási kampányban, de veszítettek. Az árulást a jobboldali pártcsalád és mentora csak nehezen bocsátotta meg, és Sarkozy átmenetileg visszaszorult. A politikai karanténból csak az 1997-es választások után szabadult ki: előbb az RPR szóvivője, majd ideiglenes főtitkára lett. A Chirac újraválasztását hozó 2002-es választások után neve már felmerült a miniszterelnöki szék várományosai között is, de végül csak a belügyminiszteri tárcát kapta. Ott viszont kitűnőre teljesített, és már senki és semmi nem állíthatta meg őt a csúcsra vezető úton. 2004-ben az UMP elnöke lett, ami már az elnökjelöltség előszobája volt.