A Titanic ismét a felszínen
A szervezők bátran válogattak a világ legnagyobb fesztiváljainak programjából, így bizonyára minden érdeklődőnek komoly munka volt összeállítani az "órarendjét". Bár 27 ország 64 filmjét mutatták be, a legfontosabb bemutató mégiscsak magyar műé volt, a Török Ferenc rendezte Overnighté. A rendezvény történetében először sikerült hazai világpremiert szervezni, ez pedig alapkövetelmény egy komoly nemzetközi fesztivál esetében.
A másik legalább ilyen fontos követelmény, hogy legyen kiemelt versenyprogram. Ebben a tekintetben Horváth György fesztiválkapitány megtartotta a tavalyi ad hoc modellt, azaz nem önálló versenyt hirdetett, hanem a tematikus szekciók egy-egy darabját emelte ki. Voltak persze érdekes választások. Például nem túl illendő versenybe küldeni egy olyan művet, amely Cannes-ban már megkapta a zsűri nagydíját (Bruno Dumont Flandriája), mert egyrészt behozhatatlan előnyben van, másrész rettentő kínos, ha nem nyer. Itt az utóbbi történt, mivel a fődíjat az Antenna című argentin némafilm kapta. No nem mintha Dumont filmje rossz lenne: magával ragadó, bár kicsit lilaködös dolgozat a falusi idillről és a háború borzalmairól. Az Esteban Sapir rendezte Antenna viszont egy szép, a valóságtól sokkal jobban elemelt mozi, amely a jelek szerint közelebb állt a zsűri ízléséhez.
Apropó, ízlés. A nemzetközi zsűri egyik tagja, a Guardian neves kritikusa, Ronald Bergan szerint az a fogalom, hogy ízlés, nem létezik. Legalábbis ezt jelentette ki a szombati nemzetközi kritikusi vitán az Uránia moziban. A szakember csakis a szaktudásban hisz, és szerinte csak az utóbbin alapuló értékítéletnek van legitimitása. Rettentő szomorú, hogy a filmkritika szinte már teljesen elcsökevényesedett, és az új digitális médiumok megjelenésével megszaporodtak az önjelölt bírálók. Bár, mint szomorúan megállapítja, a nyomtatott lapok is rendszerint olyan fiatalokat alkalmaznak, akik nem különösebben értenek a filmhez.
Ami az Overnightot illeti, érdekes, műfajilag besorolhatatlan alkotás lett Török első nagy koprodukciója, amelynek két telt házas vetítése volt a mustrán. A Moszkva tér könnyedségétől elrugaszkodó, a Szezon lassú tempóját és hangulatát idéző mozi a brókerek világába kalauzol el minket. A főhős legalábbis bróker, de sokkal inkább helyét nem találó fiatal. A rendező az életszituációra, a bizonytalanságot generáló érzelmekre tapint rá, így a cselekmény tulajdonképpen másodlagos. Ami viszont új, hogy Török modern, úgynevezett zsánerfilmes eszközöket is bevet, ez a forma pedig érdekes reakcióba lép a kissé töprengő, művészi modorossággal. Leginkább úgy lehetne jellemezni, hogy "Török Ferenc nyugaton". Kérdés, hogy a közönség hogyan viszonyul majd ehhez az elegyhez.
Még egy komoly tanulsággal szolgált a Titanic: egy tökéletesen kutyaütő mű is kaphat Oscar-díjat. A dél-afrikai Gavin Hood rendezte Tsotsi (2006 legjobb külföldi filmje, legalábbis az Amerikai Filmakadémia szavazó tagjai szerint) döbbenetesen nagy giccs. A mű mindenesetre jó lecke mindazoknak, akik szerint minden Oscar-díjas filmet be kell mutatni a nagyközönség előtt.
