Pontokba szedve

Balsai István, a Fidesz delegáltja a gyülekezési törvényről folytatott ötpárti megbeszélésen kijelentette: pártja a gyülekezési és véleménynyilvánítási jog tekintetében kizárólag olyan változtatással ért egyet, amely a rendőrség számára tartalmaz szigorítást (Hamvában hal az új gyülekezési törvény, március 31.). Bizony jó lenne kivenni e kérdést a pártérdekek köréből. Nem szabadna elfelejteni, hogy aki ma kormányoz, holnap ellenzékben lehet, és fordítva.

Elkerülendő, hogy Balsai úr és pártja szélsőségesen szabados (liberális) nézetek képviselőjének tűnjék, szeretnék néhány kérdést feltenni a Fidesz országgyűlési képviselőjének, remélve, hogy válaszra méltat. 1. Méltányosnak tartja-e, hogy míg a rendőrök azonosító szám viselésére kötelezettek, addig a tüntetők azonosíthatóságának nincs törvényi garanciája, miközben ők is legalább olyan eséllyel követhetnek el törvénysértést? 2. Kötelesek-e elviselni például az otthonukban tartózkodó magánszemélyek vagy egy hivatal dolgozói, hogy lakásuk, munkahelyük előtt akár napokon át teljes kihangosítással szidalmazzák őket? 3. Van-e törvényi akadálya annak, hogy például a Szent István-bazilika bejáratánál kihangosítással, táblákkal, árusítással felszerelt egyházellenes tüntetést tartsanak? Avagy különbözőek-e a mércék a szólásszabadság tekintetében? 4. Ha a tüntetés tartalmának mérlegelése a véleménynyilvánítás korlátozása, akkor milyen alapon bírálhatók a jobboldali csoportoknak nem tetsző demonstrációk? 5. Mi a prompt teendő, ha egy tüntetés jelszavai megvalósítják a rágalmazás vagy az emberölésre való biztatás cselekményét? 6. Milyen kártérítéssel tartoznak azok a tüntetők, akik a főváros tulajdonában kárt tesznek? Kivel szemben és hogyan lehet ezt a követelést érvényesíteni? 7. Ha közterületen bárki bármit (keresztet, akasztófát, táblákat) felállíthat és folyamatosan fenntarthat, akkor plakátok, hirdetések, elárusítóbódék is éppígy szabad közterület-foglalás eszközei lehetnek? 8. Méltányosnak tartja-e, hogy a demonstrációk rendőri biztosításának tetemes költségeihez a demonstrálók nem járulnak hozzá, s azt egészében az adófizetőkre hárítják? 9. Éppen a Kossuth térnek kell-e magyar Hyde Parkként működnie? 10. Ha a parlament előtt tüntetni demokratikus alapjog, akkor a képviselő úr nem tekinti szabad, demokratikus országoknak azokat, ahol nem engedélyezik a tüntetést a parlament előtt? 11. Mit tenne Balsai úr, ha a tüntetők az ön pártjának gyűlését, vagy egy hazafias megemlékezést, vagy egy körmenetet zavarnák meg kereplőkkel, sípokkal, kiáltozásokkal? 12. Ha öt-hat autósnak joga van tartós útlezárást alkalmazni, akkor mi különbözteti ezt meg a kisebbség diktatúrájától? 13. Milyen lehetőséget biztosít a törvény a rendőrségnek arra, hogy egy bejelentett gyülekezéssel egy időben azonos helyen tartott ellentüntetés tilalmát érvényesítse ott, ahol a két csoport egymástól nem elválasztható? 13. Mi jelentősége van a bejelentés kötelezettségének, ha annak elmulasztása nem jár semmiféle hátránnyal? 14. Van-e egyáltalán joga és eszköze a rendőrségnek a tömegoszlatásra, vagy bármi rendőri akció az önkényuralmi rendszer restaurációja?

Dobszay László

professzor emeritus

Rutinműtét robot nélkül

Mindig öröm olyan felfedezésekről olvasni, amelyek a súlyos betegek gyógyítását segítik (Az első magyar robotoperáció, március 24.). Anélkül, hogy vitatnám Ungár László professzor úr szavait - nyilvánvalóan az ő intézetében szokásos gyakorlatot mondta el -, a többoldalú tájékoztatás érdekében azonban leírnám az én történetemet.

Lassan három éve nőgyógyászati hasi nagyműtéten estem át (méh, petefészkek, petevezeték eltávolítása). A műtét után pár órával magamnál voltam, a vágás a cikkben említettnél jóval kisebb, szeméremcsonttól köldökig terjedt (sajnos ez is épp elég nagy!). A befekvéstől számított egy hétre hazaengedtek, nem kellett két hetet maradnom, ahogy azt a hagyományosan műtöttek esetében Ungár professzor példaként jelezte. Mielőtt arra gondolnának, hogy az én problémám talán egyszerűbb volt az átlagnál, vagy nagyon fiatal vagyok, ezért könynyebb a gyógyulás, nos, egyik sem áll: az összetekeredett petevezetéken levő ciszta hozzátapadt a bélhez, ami "izgalmassá" tette a beavatkozást, egyébként pedig 57 éves elmúltam a műtét idején. Történt mindez az Országos Onkológiai Intézetben. Az eset nem volt rendkívüli, két betegtársammal hajszálra ez történt, vagyis itt ez a "rutin".

Az teljesen érthető, hogy a professzor úr is szeretne egy ilyen korszerű robotot, amely kétségkívül sokat segít a betegek gyógyításában. A csúsztatások azonban még így sem fogadhatók el számomra.

Dr. Gaál Magdolna

Budapest

Belső munkanélküliség?

Napsütéses februári délelőtt. Csengetnek. Az Elektro-Escort Kft. szerelője Gyömrőről (!), az Elmű megbízásából. Értesítést hoz, villanyórám ellenőrzésének időpontjáról.

- Ez mit jelent? - kérdezem -, hiszen fél éve cserélték a berendezést.

- Csak alánézek az órának és megvizsgálom a plombákat. Tíz perc! - válaszolja.

- Rendben, akkor végezze el most. Én itthon vagyok, maga itt áll a küszöbön, a villanyórától egy méterre - mondom én.

- Azt nem lehet, itt a számom az értesítésen, hívjon fel, mikor tartózkodik itthon.

- Most! - emelem fel a hangom, de ezt már nem is hallja, mert messze jár.

Olvasgatom a "helyszíni felszólítás"-t és megtudom, hogy "a fogyasztási hely ellenőrzése céljából a bejutást" ekkor és ekkor "megkísérelték, de a helyszínt zárva találták"(?). Továbbá, ha nem biztosítom a bejutást, akkor "az Elmű a VET 88. §. 1.) pontja és a 90. § (2) bekezdés c) pontja szerint kénytelen lesz eljárni, vagyis az áramszolgáltatást felfüggesztik. Kérdéseim: Ugye ezt hívják belső munkanélküliségnek? A lakosság van az Elműért vagy fordítva?

Létay Miklós

Budapest

Egészségbajok

A háromszáz forintos vizitdíjnál meg a benzinkútnál vehető gyógyszereknél (ez kint is így van) engem jobban zavar, hogy nem kapok papírt a kezelésről.

Barátném itthon elment a rendes, "hivatalos" magánrendelőbe, amolyan minimagánkórházba, és visszértágulásra kért beavatkozást. Kórházas-késes módszer helyett a doktor úr injekciókúrát ajánlott. A megbeszélt napon megtörtént a beavatkozás, a jelzett időre be is állt a javulás. Csak éppen az jutott a barátném eszébe (utólag), hogy ő bizony semmiféle igazolást nem kapott arról, hogy ott járt, hogy ki, mikor, milyen diagnózis alapján miféle beavatkozást hajtott rajta végre. Sőt, a kis magánklinikán még számlát sem kapott a befizetett öszszegről. Neki kellett volna kérnie? Ő a sebeivel volt elfoglalva, szerintem a doktor úr asszisztensének kellett volna távozáskor a kezébe nyomnia a nyugtát meg a kórlapot. Szól erről jogszabály?

Hasonló a helyzet a fogászaton. A kórházban, az SZTK-ban a doktor úr megcsináltatja a röntgeneket, aztán az otthoni rendelőjében befejezi a munkát, és zsebre teszi a pénzt. Megint csak nem kapok semmi elismervényt arról, hogy melyik fogamat ki miképp kezelte, s hogy ezért mennyit fizettem. Ennek rendbetétele része a reformnak? Erről kevés szó esik, vagy csak én vagyok figyelmetlen?

Nagy László

Budapest