A havi előrejelzések azonban néhány éve teljesen használhatatlanok: a tárca általában jóval roszszabb számokat mond be a hó közepén, hogy a várakozásoknál jobb képről adhasson számot a hó végén. Csak az év végi tényt nem sikerült eltalálniuk az utóbbi időkben, így aztán valahogy mindig nagyobb lett a hiány. Újdonság, hogy van esély az idei év végi cél elérésére - bár a tárca most már a negyedik komoly éves várakozását teszi közzé: volt már 1668, 1582 és 1600 milliárd forint a hiánycél, ami legújabban 1570 milliárd. És még csak április van.

A változások persze csekélyek, ám az állandó módosításból úgy tűnik, a tárca ismét kavar valamit - és most, a legújabb prognózis kiadása után (tegyük hozzá: az idén először) meglehetősen gyenge a módosítás indoklása is. Az nehezen hihető ugyanis, hogy a nagyobb infláció és bérkiáramlás miatt ugyan számolni kell többletbevételekkel, de emiatt a bevételi egyenleg mégse változik, a fogyasztás kisebb lesz (holott ez a kereskedelmi adatokon nem igazán látszik), miközben csak a gazdaság fehérítése hoz az államkasszának egyre több pénzt.

Vannak persze a gazdaság fehéredésére utaló jelek, a friss béremelési adatokból lehet erre következtetni, de sajnos másra is. Az is kiolvasható belőlük, hogy az adó- és járulékemelések csak-csak felpörgették a bérnövekedést, az áfaemelés miatt megugró árak pedig az inflációs várakozásokat. Vagyis: viszonylag magas áremelkedési ütemre kell berendezkedni.

Ám ha az infláció mégsem azt a csökkenő pályát járná be, amire ma mindenki számít, az ellen aligha lehet tenni. A jegybank léphetne, ám az erős forint miatt - no meg az árfolyamsáv megtartása okán - meg van kötve a keze, és nem reagálhat az esetleg nagyobb inflációra kamatemeléssel (vagy tartással). Ha emelné a kamatot, tovább erősítené a forintot, ám az már így is a sáv erős széle felé közelít. Ha az MNB nem akar folyamatos intervencióra kényszerülni, és - ami fontosabb - nem kívánja teljesen hazavágni az exportot és a gazdasági növekedést az erősebb forinttal, aligha szigoríthat a monetáris feltételeken (a kamaton). A hitelek árának ily módon esetleg bekövetkező relatív csökkentése azonban tovább növelné a fogyasztást (a keresletet és ezzel az inflációt). Mindez jobbá teszi a költségvetés helyzetét - több bevételt hoz -, de a gazdaságét nem feltétlenül.

Az inflációcsökkentéssel kapcsolatos esetleges nehézségek a konvergenciaprogram átgondolását tehetik szükségessé. Esetleg. De most erre gondolni se lehet - mert a hitelesség az első, ami ma a program megtartásával egyenlő. Ám a túlzott ragaszkodás hiteltelenné teheti a gazdaságpolitikát - éppen úgy, ahogy az állandó apró változtatgatás a költségvetési jóslatot. És ezen nem segít sem egy újabb költségvetési hivatal, sem pedig azok az új büdzsékészítési szabályok, amelyek a mai regulák komolyan vételét jelentik csupán. A hitelesség: ha az állampolgárokat - elemzőket, befektetőket - veszik komolyan, és nem zsonglőrködnek a számokkal.