571 dollár
Az egyik a megyei oktatási főfelügyelőtől arról, mit mondjunk a gyereknek. (Töltsünk vele a szokásosnál is több időt. A történtekről beszélve nyugodt, törődést sugárzó hangon szorítkozzunk a legszükségesebbekre. Korlátozzuk a tévénézését, ugyanakkor hagyjuk kifejezni érzelmeit, magyarázzuk el, hogy a félelem vagy a szorongás teljesen normális, de ránk mindig számíthat.) A másikat a megyei főügyész és a rendőrfőnök is aláírta, arról szólt, mennyire kiváló az együttműködésük az iskolák biztonságának érdekében. Ugyanakkor arra buzdította a szülőket, hogy minden gyanús esetet azonnal jelentsenek.
Erről saját tapasztalatunk is van. A középső gyerekünk barátja évekkel ezelőtt internetes vitába keveredett egy lány miatt. A kölcsönösen gyerekes szóváltás során az akkor 14 éves kamasz azzal fenyegette meg szerelmi riválisát, hogy majd jól lelövi. Mindegy volt, hogy a családnak nem is volt fegyvere, a fiút azonnal kirúgták az iskolából, és még jól járt, mert a rendőrök nem emeltek vádat. Az ilyesmiben itt nem ismerik a tréfát.
A műegyetemen a mostani tanév úgy kezdődött, hogy a legelső napon elmaradtak az órák, mindenkinek be kellett zárkóznia a szobájába, amíg puskás rendőrök fésülték át a több mint ezerhektáros területet.
Cso Szjung Hujnak akkor még nem volt fegyvere. A 23 éves, dél-koreai származású, angolszakos diák csak februárban rendelt az interneten egy Walther P-22-est. A csomagot a virginiai törvények értelmében személyesen kellett átvennie egy fegyverkereskedelemmel is foglalkozó zálogházban. A tranzakció annak ellenére teljesen szabályos volt, hogy a vevő nem amerikai állampolgár. A virginiai törvények ezt nem követelik meg, csak a nagykorúságot és a büntetlen előéletet. A második pisztolyt, egy 9 mm-es Glock 19-est márciusban vette. A fegyverbolt tulajdonosa szerint percek alatt lebonyolított, egyszerű vásárlás volt, a vevő jogosítványát átfuttatták a rendőrségi adatbázison, 60 másodperc múlva kijött, hogy büntetlen előéletű és a címe is valós. 50 lőszert is vett. A Glock tárába egyszerre 15 töltény fér. A hátizsákjában megtalált, minden tekintetben szabályos számla 571 dollárról szólt.
Mindezt az után, hogy 2005-ben két diáklány is panaszt emelt ellene, mert zaklatta őket. A rendőrség elrendelte elmeorvosi vizsgálatát, és zárt intézetbe vitték. Egy bíróság magára és környezetére veszélyes elmebetegnek nyilvánította. A dramaturgia osztályban, ahová járt, társai többször beszélgettek arról, hogy Cho írásai és viselkedése alapján akár ön- és tömeggyilkos is lehet. Két rövid darabja is felkerült az internetre: alpárian erőszakosak, nem árulkodnak különösebb írói vénáról, csak zavart elméről. Egyik tanárát annyira aggasztotta a személyiségéből áradó csöndes fenyegetés, hogy kitiltotta az órájáról, a biztonsági szolgálattal kísértette ki a tanteremből. De az egyetemről nem távolították el, és a fegyverkereskedők által a háttérellenőrzésekhez használt adatbázisba sem került negatív bejegyzés.
A fiatalember nevét egyébként sokkal helyesebb lenne az amerikai jogosítványában használt Seung-Hui Cho formában leírni. Miközben a Népszabadság, a londoni Times és Guardian, a francia Liberación, a Bangkok Post vagy a Middle East Times mind címben emelte ki, hogy a tettes dél-koreai. Pedig nem az. A Washington Post megfogalmazásában: „helybéli srác". Nyolcévesen érkezett Amerikába, itt nőtt fel a Washington melletti Centerville-ben, a pedofíliával, Michael Jacksonnal és a katolikus papokkal kapcsolatos szorongása, és mint egy rádiókommentátor megjegyezte, a fegyverhez jutása is tipikusan amerikai történet. - Közülünk valóként ölt és halt meg - mondta a jegyzetíró, megállapítva, hogy külföldön milyen sokan nem értik Amerikát. És tényleg. Mondjanak még egy országot, ahol tiltakozást váltana ki egy elmebeteg tömeggyilkos idegen származásának túlhangsúlyozása!
Nem mintha a Virginia Tech ázsiai diákjai közül páran nem kaptak volna gyűlölködő, rasszista üzeneteket. Vagy mintha a héten nem söpört volna végig az egyetemeken egy bombafenyegetési hullám - volt, aki csak szórakozott, netán a zéhá-írást akarta elhalasztani, de nem kizárt, hogy olyan is akadt, aki, mint Seung-Hui Cho, a rendőrök reakcióját próbálta feltérképezni. Elvégre Amerika abban is egyedülálló ország, hogy időről-időre lőfegyveres ámokfutók mészárolnak az iskolákban. Pennsylvaniában például tavaly októberben egy falusi amish iskolában ölt meg egy férfi öt kislányt, mielőtt magával is végzett volna. 2005 márciusában a Red Lake rezervátumban egy fasiszta honlapokat olvasgató indián kamasz megölte nagyszüleit, a gimnázium rendészét, egyik tanárát, öt diákját, majd magát is. A véres esetek felsorolását hosszan lehetne folytatni.
Az is Amerikára vall, hogy az eddigi legsúlyosabb iskolai tömeggyilkosság nyomán is csak nagyon bágyadtan merül fel a fegyvertartás megszigorításának lehetősége. 2000-ben Al Gore - a floridai szavazatszámlálási huzavona és a legfelső bíróság 5:4 arányú ítélete mellett - azért veszített George W. Bush-sal szemben, mert a Nemzeti Lövészegylet (NRA) három államban is sikeresen mozgósította tagjait, s ott ez billentette jobbra a mérleg nyelvét. Bármelyik állam elektorai elegen lettek volna ahhoz, hogy az országos eredmény a fordítottja legyen. 2006-ban azonban az évi 180 millió dolláros költségvetésű, négymillió tagot számláló NRA is elkezdett a Demokrata Párt felé tolódni: ötvennyolc jelöltjét támogatta, politikai adományaiban 6 százalékról 13-ra emelte a "liberális" oldal részesedését.
Mindenesetre a történteket a fegyverlobbi annak propagálására használja fel, hogy az egyetemistáknak sem ártana élesre töltött pisztollyal járniuk. Virginiában ez legális, ám a Virginia Techen két évvel ezelőtt óra közben valaki észrevette egy diák pisztolyát, és a kirobbant vita nyomán az egyetem vezetése végül megtiltotta a fegyverviselést. Pedig, szól az NRA érve, életeket lehetett volna megmenteni, ha valaki időben megállítja a gyilkost. Valóban.
Washington, 2007. április
